33. ábra: Máté kinetikus iskolarajza

Máté 10 éves, egy vidéki általános iskola 4. osztályos tanulója.

A szülők kevéssé iskolázottak és rossz az anyagi helyzetük (volt már rá példa, hogy az iskola támogatta a családot).

Máténak egy öccse van, aki 5 éves, és sokat betegeskedik.

Osztályfőnöke szerint Máté kiemelkedően jó képességű, szeret iskolába járni és jól érzi magát ott. Hobbija és kedvelt elfoglaltsága a néptánc. A pedagógusnak inkább csak Máté zárkózottsága, visszahúzódó magatartása okoz gondot.

A szociometriai felmérés alapján egyetlen tanulóval van egyszeres kölcsönös kapcsolata: Lilivel, aki az iskolarajzán is szerepel. Rajta keresztül kapcsolódik be négyfős, lányokból álló csoporthoz.

Az osztálybeli fiúkkal nincs igazán jó viszonyban, mert Mátét kevéssé érdeklik a fiús játékok. Szeptemberben azonban két új fiú érkezett, akik hozzá hasonlóan jó képességűek („tanulósak”). Ők nyitottak felé és Mátét választották a szociometriai felmérés bizonyos kérdéseiben. Fontos azonban, hogy viszonzatlanul választották őt, tehát Máté nem kapcsolódott hozzájuk a szociogramon.

A pedagógus által kitöltött Gyermekviselkedési Kérdőív szerint nincs olyan skála, amelynek értéke problémát jelezne. (A társkapcsolati problémák skálában kapta a legmagasabb értéket, de még ez is a normál övezetbe tartozik.)

Iskolarajza az A/4-es lap teljes részét kitölti, de nem lóg túl rajta. A lapot majdnem felezi egy vízszintes vonal, de ez nem tekinthető kompartmentalizációnak, mert ikonikus elemzési szempontból indokolt a megjelenése (elválasztja a vízszintes padlót és a függőleges falat).

Fölötte hat darab, közel azonos nagyságú ablak látható. Jobbról a másodikon egy oroszlánra hasonlító matrica, amelyet Máté napocskának nevez.

A vízszintes vonal alatt öt emberalak látható, középen egy asztal, rajta olló, színes lap, ceruza, ragasztó, egy körforma és egy papírlap (amelyből hiányzik a körforma) és egy összehajtott mappában "diszkek" (számítógépes adathordozók).

Az asztal mellett szék vonalainak nyoma látható, amelyet Máté kiradírozott és nem rajzolt újra.

Szereplők:

• Az asztaltól jobbra a tanító néni, aki "hozza a festéket".
• Az asztal előtt, a lap alján Domi fekszik és "olvas".
• Az asztaltól balra Máté figurája ("táncol").
• Tőle balra Szandi és Lili, akik táncolnak. Lili kezében rádió van.

Javítás Lili figuráján figyelhető meg, az asztalnál, a széknél és a tanító néninél (a szék kivételével mindet újrarajzolta).

A rajz összességében véve

• játékos,
• vidám,
• mozgalmas,
• oldott,
• rendezett,
• érdeklődő,
• motivált,
• szeretettel és élvezettel készített.

A spontán figyelem fókusza a tanító nénire és az asztalon lévő tárgyakra irányul. A rajz érzelmi-hangulati tónusa meleg, vidám, játékos.

A rajz helyszíne iskolán belüli: a valós osztálytermet látjuk.

Cselekvések:

• A rajzoló és a lányok is táncolnak,
• az egyetlen fiútárs viszont fekvő pozícióban olvas.
• A tanítónő a pedagógusi szerepnek megfelelően biztosítja az eszközt (a festéket) a gyerekek számára.

Az ő alakja a legnagyobb a többihez viszonyítva. Pozitív érzelmi-hangulati tónussal jelenik meg.

Máté a gyerektársakhoz rajzolta közelebb magát, a pedagógus külön térben látható, az asztal túlsó felén, a rajzolótól távol. A gyerektársak és a rajzoló alakja is pozitív, vidám.

A rajz legfontosabb tulajdonsága, hogy vidám, érdeklődő – és olyan helyzetet ábrázol, amelyben felszabadultan tevékenykedhetnek a gyerekek.

Azt csinálhatják, amit szeretnek, különösen Máté, aki táncol (az anamnézis szerint ez a kedvenc elfoglaltsága).

A kapcsolati nehézségek, amiről a pedagógus beszámolt a kisfiúval kapcsolatban(Máté zárkózottsága, illetve hogy nehezen oldódik és barátkozik), inkább csak a pedagógus felé tapasztalhatók a rajzon (lásd köztes tárgyak, külön tér, távolságok).

Azonban ezt sem érdemes felnagyítani és úgy értelmezni, hogy a gyermek és a pedagógus kapcsolata problematikus lenne, hiszen a tanító néni kedves és támogató figura a képen.

Inkább azt mondatjuk, hogy Máté bizonyos távolságot tart a tanító nénivel, ami nem Máténak, hanem a pedagógusnak okozhat némi nehézséget.

Máté gyerekekkel való kapcsolatában nem jelenik meg távolságtartás és a rajz alátámasztja, hogy különösen lánybarátai körében érzi jól magát.

Ezt a konklúziót az utánkövetés kiemelte és megerősítette. Pozitív fejlemény, hogy a pedagógussal folytatott, későbbi konzultáció szerint Máté már az újonnan érkezett fiúkkal is barátkozik.

Egyetlen mondatban a rajz lényege: vidám, felszabadult együttlét a társakkal.

Az elemzés az alábbi kötetben megjelent esettanulmány átdolgozott változata: Vass, Z., & Perger, M. (2011). A kinetikus iskolarajz. Iskolapszichológia 32. kötet. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó.

Következő

34. ábra: István kinetikus iskolarajza

István 14 éves. Egy budapesti gyermekotthonban nevelkedik, és ugyanabban a kerületben jár iskolába (7. osztályos).

Átlagos tanuló, aki képességeinek szintje alatt teljesít és tanárokkal való kapcsolata is konfliktusos.

Vér szerinti édesanyja a szüléskor kiskorú volt és lemondott róla. István soha sem találkozott vele.

10 napos korától 2 éves koráig csecsemőotthonban nevelkedett, ezután nevelőszülőkhöz került, akiknek lánygyermekét saját testvérének tekinti (ő három és fél évvel idősebb, mint István).

Fél évvel ezelőtt a nevelőanya meghalt és a nevelőapa egyedül nem vállalta a fiú nevelését. Így került István gyermekotthonba. A volt nevelőapa tartja vele a kapcsolatot, hetente egyszer találkoznak.

A nevelőotthon pszichológusa szerint Istvánnál előfordul enuresis nocturna, és "arckifejezései időnként megdöbbentőek a környezete számára". A feladatvégzést és a tanulást elutasítja (de egyébként is nagyon lassan tanul). Pontos diagnózissal nem rendelkezik, jelenleg terápiába jár a nevelési tanácsadóba.

A Gyermekviselkedési Kérdőívben a figyelemproblémák és a társkapcsolati problémák skálák értéke magas.

Ezek összefügghetnek a gyásszal is, amelynek feldolgozása még zajlik. Az osztályfőnök azonban elmondja, hogy István furcsa viselkedése már korábban is tapasztalható volt. Gyakran ő provokálja ki, hogy a gyerekek céltáblája legyen.

Teljesítménye ingadozó, nagyon könnyen megjegyzi, ami érdekli, más helyzetben viszont alig produkál. Ez nem indokolható a gyásszal, mert jellemző volt rá a nevelőanya halála előtt is.

A rajz a lap nagy részét kitölti. Balra az iskola épülete látható, jobbra az udvar. A rajzoló pálcikaember figurája a tetőn jelenik meg (!). Egyik kezében kés, a másikban gránát van, cselekvése: "rohangál a tetőn".

Az épület melletti udvaron emberalakot látunk (szintén pálcikaemberek). Az épülethez közelebbi figura az osztályfőnök, aki "rászól" Dávidra, mert lövöldözik; Dávid kezében pisztoly látható. (Az osztályból István őt tartja legjobb barátjának.)

Mindkét alaknak nyitott a szája, ordibálnak. Az udvaron egy focilabdának látszó tárgy van és egy másik labda formájú tárgy (ez a lövedék). Kerítés veszi körbe az udvart és az iskolaépületet (rácsok).

A rajz az öt legfontosabb jellemző módszere szerint

• nyugtalan,
• zaklatott,
• gúnyolódó,
• erőteljes,
• agresszív.

A figyelem középpontjában a rajzoló figurája áll.

Feltűnő István arcának negatív, dühös arckifejezése, a kezében lévő fegyverek (kés, gránát), valamint a társ szintén negatív arckifejezése.

A tanár érzelmi-hangulati tónusa is negatív, miként a pedagógus cselekvése (rászól a gyerekre) is a fegyelmező tevékenységek közé sorolható.

A rajzoló cselekvése ugyancsak a negatív kategóriába tartozik (rohangál a tetőn kezében, gránát és kés), a gyerektárs pedig lövöldözik a képen.

Összességében azt állapíthatjuk meg, hogy István rajzában intenzív negatív indulatok jelennek meg az iskolával kapcsolatban. Ezt a rajz megbeszélése során megjelenő düh is alátámasztja (lásd SSCA-ban a verbális projekciók tartalomelemzése módszerét).

A saját alak izoláltsága ugyancsak megerősíti a Gyermekviselkedési Kérdőív, az osztályfőnök és a gyermekotthon dolgozói által jelzett társkapcsolati problémákat. Ez az iskolában a kortársakkal és a pedagógusokkal való problematikus viszonyban is érzékelhető. Az agresszív indulatok mögött meghúzódó dinamika (amely súlyos szorongást is tartalmazhat) feltárása és pszichoterápiás kezelése sürgető és mindenképpen indokolt.

Az elemzés az alábbi kötetben megjelent esettanulmány átdolgozott változata: Vass, Z., & Perger, M. (2011). A kinetikus iskolarajz. Iskolapszichológia 32. kötet. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó.

Következő

35. ábra: Gergő kinetikus iskolarajza

Gergő 13 éves és egy vidéki általános iskola 7. osztályos tanulója.

Rendezett, teljes családban él, egy húga van, aki 12 éves. Az édesanya Budapestre jár dolgozni, így az apa van többet a gyerekekkel.

Osztályfőnöke szerint átlagos képességű. Ha foglalkoznak vele, akkor jól teljesít, ennek hiányában viszont lemarad a házi feladatokkal és a tananyaggal.

A szociometriai vizsgálatban egy tanulóval van egyszeres, míg egy másikkal háromszoros kölcsönös kapcsolatban (ők hárman barátkoznak). Érdekes azonban, hogy a kinetikus iskolarajzon nem őket jelenítette meg, hanem olyan osztálytársait, akik magányosak (egy fiút és egy lányt). A szociometriai kérdésekben a fiú választotta a rajzolót, de viszonzatlanul.

A pedagógus fokozott teljesítményszorongást figyelt meg Gergőn, ami feleltetéskor különösen felerősödik. Ha nem tud valamit, előfordul, hogy még el is sírja magát, így nem is nagyon terheli őt szóbeli helyzetben az osztályfőnök.

A rajz álló helyzetű A/4-es lapra készült, bár mindenki fekvő helyzetű lapot kapott. A kép leghangsúlyosabb részén (felül középen) a tanár bácsi látható, aki a tanári asztalnál ül. Ő az osztályfőnök, aki éppen a naplót olvassa.

Tőle jobbra érdekes részlet: különböző méretű téglalapokból álló, csempés falrészlet, amire a mosdókagylót rögzítették.

Kétoldalt egy-egy pad van, amelyek közül a baloldalinál két szék látható, de csak a jobb oldali széken ül egy tanuló (Marci, aki jelentkezik). A pad oldalára akasztva hátizsákja található. A jobboldali padban egyedül ül Judit, aki szintén jelentkezik.

A Judit mögötti padban ül Gergő, egyedül, társ nélkül. Karjai lelógnak, lemaradt a kézfeje, az ujjai és a lábai. Cselekvése: "figyel". A szék háttámláján a következő felirat szerepel: „Motorracing” (motorverseny). A lap Gergő melletti része (balra) üres.

Minden gyermeket hátulról látunk, csak a pedagógus alakja fordul a néző felé.

Öt legfontosabb jellemző:

• A rajz tárgyilagos,
• fegyelmezett,
• teljesítménycentrikus,
• pillanatfelvételhez hasonlító,
• pontosságra törekvő (lásd részletek).

Az előző esettanulmánnyal (2. eset) ellentétben, a spontán figyelem fókusza a tanárra irányul, sőt a legkevesebb figyelmet Gergő kapja.

A rajz érzelmi-hangulata üres, hideg, rideg.

A rajz helyszíne iskolán belüli: a tantermet látjuk, a valóságnak megfelelően.

A tanár tevékenysége a pedagógusi szerep tanítási részéhez kapcsolódik: a naplóolvasás a feleltetéshez és az órakezdéshez tartozik. A száj ábrázolása nehezen értelmezhető (ha a naplót olvassa, akkor nyilván beszéd közben látjuk). Az osztálytársak "jelentkeznek", Gergő viszont kívül marad és csak "figyel". Lecsüngő karjai inkább a passzivitáshoz, mint az aktív cselekvéshez társíthatók. Ezek után nem meglepő, hogy a rajzolási sorrendben is a saját lak volt az utolsó.

A hagyományos kinetikus rajzelemzési szempontok közül feltűnő a sok interakciós akadály: az emberalakok közötti kapcsolat útjában akadályok állnak (padok, tanári asztal).

A rajz hangulatát meghatározza a rajzoló figurájának passzivitása, a társakat ábrázoló alakok személytelensége (arcokat nem látunk, az emberalakokat hátulról rajzolta), a gyerekek közötti interakciók hiánya és az izolált cselekvési irányulások (lásd az 5. fejezetben).

A rajzból leolvasható a család interakciódinamikai képlete: kevés a közös együttlét és Gergő kevés személyes törődést, figyelmet kap otthon.

Összefoglalva: Gergő iskolához fűződő érzései nem tekinthetők egyértelműen negatívnak, sem pozitívnak. A teljesítményhelyzetben jelentkező erős szorongása regressziót vált ki (elsírja magát, ha nem tud valamit), ami alacsony önbizalmat jelez (lásd esszenciális részek hiánya). Érzelmi támaszra, elfogadásra van szüksége, amelyet az iskolai helyzetben a férfi osztályfőnök tud megadni számára. Ő a vizsgálatvezető benyomásai szerint eléggé empatikus, érzékeny személyiség.

Szorongásainak csökkentéséhez azonban családjában is meg kellene kapnia a megnyugtató elfogadást, odafigyelést.

Az elemzés az alábbi kötetben megjelent esettanulmány átdolgozott változata: Vass, Z., & Perger, M. (2011). A kinetikus iskolarajz. Iskolapszichológia 32. kötet. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó.

Következő

36. ábra: Henrietta kinetikus iskolarajza

Henrietta 14 éves (7. osztályos), egy budapesti gyermekotthon lakója.

Korához képest fejlett, szép arcú, mutatós lány. Az átlagtól kissé gyengébb képességűnek jellemezték. A Gyermekviselkedési Kérdőíven a figyelemproblémák skálán érte el viszonylagosan a legtöbb pontot, de még a normál övezeten belül.

Családja rossz anyagi helyzetben, kedvezőtlen lakáskörülmények között él. Szülői elhanyagolás miatt került szakellátásba: Heni a két bátyjához hasonlóan nem járt iskolába (a fiúk nem jutottak el a hatodik osztályig sem).

Heni 12 és fél éves volt, amikor családjából kiemelték. Szerencsére mindennap találkozik a családdal, mert az iskola után először hazamegy, majd onnan megy be a gyermekotthonba. Iskolája a gyermekotthonhoz képest távolabbi kerületben van, így sokat kell oda-vissza utazgatnia.

Három barátot említett meg az osztályból, de elmondása szerint egyik sem nevezhető legjobbnak. Ezek közül egy szerepel a rajzán: Viki.

Az egyik nevelővel szorosabb a kapcsolata, ő tanul vele és ellenőrzi a leckéit. A vizsgálat idején viszont már több mint egy hónapja beteg volt a nevelő, így az utóbbi időben Heni újra elhanyagolta a tanulást.

Másik nevelője szerint mostanában nehéz vele, dacos, sokszor ellenszegül. Az iskolában a férfi testnevelő tanárral is sok a konfliktusa (például nem viszi magával a tornafelszerelést, hogy ne kelljen részt vennie az órán).

A kinetikus iskolarajz készítésekor lassan rajzolt és bizonytalan volt, mit ábrázoljon: megerősítést várt. Többször elmondta, hogy rajzával nem elégedett. Különösen a saját magát ábrázoló figura nem tetszett neki.

A lap bal oldalára az iskola épülete került. Négy ablakot rajzolt, ezek közül három üres, a jobb alsóban egy tanárnő van, aki figyel, de csak derékig látszik. Alatta ajtó, fedett terasz alatt. Itt található Henrietta, aki éppen megy haza. Tőle jobbra látjuk Vikit, a barátnőt, aki szalad (nem tudjuk, hova).

A rajz egészében véve

• visszafogott,
• merev,
• üres, kitöltetlen (főleg más iskolarajzokhoz képest).

A lap terét elsősorban a szabálykövető, geometrikus formák töltik ki, kevés az érzelmi energia, a motiváció vagy az érdeklődés.

Pozitívum viszont, hogy az instrukciónak megfelelő, kooperáló rajzi produktum áll előttünk. A rajzot semmiképp nem mondanánk összecsapottnak, ellenállónak vagy deviánsnak (lásd ellentétek módszere).

A spontán figyelem fókusza az ablakban lévő tanárnőre irányul, Heni alakja csupán a feliratból ismerhető fel. Még osztálytársa is jobban magára vonja a figyelmet, mint Heni. Önmagát enkapszuláltan rajzolja, azonban a figurát az iskola ajtajának körvonalai határolják el. Ilyen esetekben többnyire nem értelmezzük az enkapszulációt (Occam borotvája elv).

A tanárnő figurája strukturálisan elkülönül a többi emberalaktól, viszont alapvetően pozitív formában jelenik meg (mosoly, gondos formaadás, figyelmes satírozás, meleg érzelmi-hangulati tónus).

Az osztálytárs és a rajzoló között kinetikus szóhasználattal "interakciós akadályok" láthatók (a bejárat oszlopai) és külön térben helyezkednek el, ami a jelen eset tükrében kortárskapcsolati problémákra utalhat. Az elszigetelődés egyébként azzal is összefügghet, hogy Heni gyermekotthoni elhelyezése a többség számára titok.

Az emberalakokat tevékenységük alapján áttekintve, a pedagógus távol van Henitől (lásd pszichológiai távolság) és kívülről, passzív helyzetből figyeli őt. Nem kapcsolódik hozzá, nem áll vele közvetlen interakcióban (legfeljebb felügyel). Heni a rajzon eltávolodik az iskolától: hazamegy (vágyteljesítés). A rajzon lévő társ is távolodik az iskolától, sőt magát az iskolaépületet is kívülről látjuk.

Összefoglalva: a rajzból kiderül, hogy Heni számára az iskola nem tud megtartó lenni. Heni nem kapcsolódik sem a tanárhoz, sem osztálytársaihoz, az interakciók kifelé irányulnak, a rajz nem mutat be pozitív iskolai élményt, hanem minden lehető csatornán az eltávolodásról beszél.

Ez összefügg azzal is, hogy Heni lemaradt a tananyagban és egyedül nem tudja pótolni a több éves hiányosságokat. Folyton kudarcokkal találkozik. A gyermekotthonban kapott segítség fontos számára, azonban új körülményekhez kell alkalmazkodnia.

Heninek ez túl nehéz. Bizonytalan önmagában, identitásában, élethelyzetében, a világban elfoglalt helyében. Mindez megnyilvánul az állandó megerősítés keresésében (ami a rajzolási helyzetben is megjelent).

A legfontosabb konklúzió, hogy Heninek biztos, megértő támaszra lenne szüksége. Ez lehet például egy odaadó pedagógus az iskolában, vagy egy pszichológus, aki szupportív terápiával hosszabb távon kíséri őt (vagy ideális esetben mindkettő).

A jelen élethelyzetben ilyen személy megtalálása lenne a legnagyobb segítség számára. Szükséges lenne az eddigi iskolai kudarcok feldolgozása is, valamint önbizalmának erősítése (például olyan területet kellene találni, ahol sikereket érhet el).

Az elemzés az alábbi kötetben megjelent esettanulmány átdolgozott változata: Vass, Z., & Perger, M. (2011). A kinetikus iskolarajz. Iskolapszichológia 32. kötet. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó.

Következő