Az 1920-as években az intelligencia mérése gyerekcipőben járt. A pszichológusok sokat küszködtek vele, hosszú kérdővekkel és bonyolult gyakorlati feladatokkal próbálkoztak.
Goodenough módszere azonban...
eredeti elképzelés volt,
gyerekeket lehetett vele vizsgálni,
csak 10 perc kellett hozzá,
2 perc alatt ki lehetett értékelni,
a gyerekek örültek neki,
még olvasni sem kellett tudniuk,
hallássérült és angolul nem tudó gyerekeknél is működött.
Akkora hiányt töltött be, hogy nem véletlenül vált villámgyorsan a 3. leggyakoribb pszichológiai tesztté.
Ma is a legismertebb rajzteszt. A legtöbb főiskolán, egyetemen most is ezt oktatják.
A teszt ma is kötelező része számos rutinvizsgálatnak (pl. iskolaérettségi felmérés).
2. Mi BENNE A TÉVEDÉS?
Goodenough nem ismerte fel (vagy nem kezelte) azt a problémát, hogy a rajz színvonalát az intelligencián kívül más tényezők is meghatározzák.
A Goodenough-féle RQ (rajzkvóciens) alapján ezért nem lehet megbízhatóan következtetni az IQ (intelligencia-kvóciens) értékére.
Az RQ lényegében az emberrajz részleteinek számát fejezi ki. Minél több részlet van a rajzban, annál több pontot kap.
Csakhogy a rajzkvóciens (RQ) = intelligencia-kvóciens (IQ) képlet olyan leegyszerűsítés, amit ebben a formában ma már nem lenne szabad tanítani!
Wolfgang Sehringer, a gyermekrajzokkal foglalkozó, kiváló és alapos heidelbergi professzor például 58 tudományos publikációt tekint át, amelyek a Goodenough-teszt és más intelligencia-mérések együttjárását vizsgálják.
Sehringer, W. (1999). Zeichnen und Spielen als Instrumente der psychologischen Diagnostik. Schindele, Heidelberg, 324-327. o.
Az eredmények sajnos vegyesek, a korrelációk megbízhatatlanul alacsonyak.
Sőt: a kutatások szerint az RQ értéke 24 órán belül is olyan mértékben változhat, ami végképp összeegyeztethetetlen az RQ ~ IQ képlettel.
Kattints ide, ha ez részletesen is érdekel
A gyermekrajzok ábrázolási színvonala egymást követő napokon is drámai ingadozást mutathat.
KELLOGG (1969) például beszámol egy kísérletről, melyben általános iskolás gyermekek öt, egymást követő napon embert rajzoltak, és az emberrajzok egyharmadának Goodenoughféle rajzi kvóciense meglepő különbséget: 50 százaléknyi eltérést mutatott.
Ha rövid idő, például csak néhány nap választja el a rajzokat egymástól, hasonlóbbak lesznek, mint ha hosszabb az eltelt idő.
Egy pszichometriailag alaposabb vizsgálatban RUBIN, SCHACHTER és RAGINS (1983) 4−12 éves gyerekekkel rajzoltatott embert két egymás utáni napon, majd megismételte ugyanezt egy héttel később. Az egymás utáni napokon készült gyermekrajzok jobban hasonlítottak egymáshoz (r = 0,65), mint amelyeket egy hét választott el (r = 0,54−0,57).
A fenti vizsgálatból azt is tudjuk, hogy általános iskolás korú fiúk rajzai ingadozóbb színvonalúak, mint a lányoké.
A variabilitás emellett mindkét nemnél ciklikus mintázatot mutat: az ötévesek és a tízévesek rajzai a legkevésbé hasonlók, a négyévesek és a nyolcévesek rajzai maradnak a leginkább változatlanok, vizuális megjelenésük hasonlóságát globálisan megítélve, illetve tartalmi szempontból (milyen típusú embert rajzolt), valamint a Goodenough-skálán mért pontszám szempontjából.
A megfigyelt általános tendenciák mellett azonban igen nagyok az egyéni eltérések, egyes gyerekek mindig ugyanolyan embert rajzolnak, mások egészen eltérő embereket (számszerűen fogalmazva, a hasonlósági mutatók szórása 1,29 és 23,03 között változik).
Felnőttek és serdülők egymást követő rajzai egyaránt lehetnek nagyon hasonlók vagy nagyon különbözők, ami diagnosztikai szempontból jól értelmezhető.
Forrás: Vass, Z. (2006/2013). A rajzvizsgálat pszichodiagnosztikai alapjai. Projekció, kifejezés, mintázatok. Budapest: Flaccus Kiadó, 126. o.
Miért van ez így?
Mert hiányos részlezettségű rajzokat az intelligencia-deficiten kívül más okok is létrehozhatnak.
A NÉGY leggyakoribb ok:
Részképességek (pl. finommotorika) megkésett fejlődése.
Tesztellenállás (nincs kedve együttműködni).
Szituatív tényezők (fáradtság, türelmetlenség).
Pszichológiai problémák, neurotikus tünetek.
Mi itt, a Rajzelemzési Intézetben már régóta nem alkalmazzuk Goodenough tesztjét (bár minden tiszteletünk az övé).
Helyette valami mást használunk és tanítunk:Elizabeth MünsterbergKOPPITZ (1968, 1984) emberrajz-tesztjét.
Koppitz különválasztotta a fejlődési elmaradásról és az érzelmi problémákról tanúskodó rajzi jelzéseket, mert...
30 fejlődési indikátort (jelzést)
és 30 érzelmi indikátort
...különített el.
Ezzel új alapokra helyezte az emberrajz-tesztet:
Míg a FEJLŐDÉSI INDIKÁTOROK hiánya fejlődési elmaradást vagy regressziót jelez, az ÉRZELMI INDIKÁTOROK megjelenése neurotikus zavarokra utal.
Ez hatalmas lépés Goodenough skálájához képest!
Koppitz az érzelmi indikátorokhoz olyan rajzi jelzéseket sorolt, amelyek...
csak súlyos érzelmi problémákkal küzdő gyermekeknél fordultak elő,
gyakoriságuk legfeljebb 15% volt normál gyerekeknél,
nem függtek az életkortól.
A fejlődési és az érzelmi indikátorok elkülönítése megbízhatóbb módszer, mint Goodenough tesztje.
Ráadásul még azt is segít kideríteni, hogy milyen érzelmi problémák állnak a háttérben.
Koppitz tesztjét sajnos KEVESEN ISMERIK, pedig használata ugyanolyan egyszerű, mint a Goodenough-teszt.
Mi is ritkán tanítjuk a Rajzelemzési Intézetben (leterheltségünk miatt).
A két listát (a fejlődési és az érzelmi indikátorokat) a tanfolyamon átadjuk a résztvevőknek, és megtanítjuk a teszt használatát is.
Idézett szakirodalmi források (kattints ide)
Koppitz, E. M. (1966) Emotional indicators on human figure drawings of children: a validation study. Journal of Clinical Psychology 22, 313-315
Koppitz, E. M. (1965). A comparison of pencil and crayon drawings of young children. Journal of Clinical Psychology, 21, 191-194.
Koppitz, E. M. (1966a). Emotional indicators on human figure drawings of children: a validation study. Journal of Clinical Psychology 22, 313-315
Koppitz, E. M. (1966b). Emotional indicators on human figure drawings of shy and aggressive children. Journal of Clinical Psychology 22, 466-469
Koppitz, E. M. (1968). Psychological Evaluation of Children's Human Figure Drawings. New York: Grune and Stratton.
Koppitz, E. M. (1969). Emotional indicators on human figure drawings of boys and girls from lower and middle-class backgrounds. Journal of Clinical Psychology, 25, 432-434.
Koppitz, E. M. (1984). Psychological Evaluation of Human Figure Drawings by Middle School Pupils. London: Grune and Stratton.
