A kontextuselemzés elméleti háttere

Ennyivel vagy készen:

0.00%

Elméleti háttér

Miben különböznek a projektív rajzok más tesztektől?

A projektív rajzok (és a projektív tesztek általában) más elven működnek, mint a sztenderdizált kérdőíves tesztek. A rajz megértéséhez világosan kell ismerni a projektív rajzok és a kérdőívek értelmezésének különbségeit (4. ábra).

4. ábra

Az első fontos különbség, hogy bizonyos kivételektől eltekintve (lásd a konfrontációs technikáról szóló fejezetet) önmagukban, a vizsgált személy ismerete nélkül nem értelmezhetők.

A sztenderdizált kérdőívek skáláin elért pontszám anélkül is jelentést hordoz, hogy a vizsgált személyről előzetes ismereteink lennének. Bár a vizsgált személy neme és életkora szükséges lehet a skálapontszám leolvasásához, más adatokat ritkán igényel az értelmezés.

Az MMPI (Minnesota Multiphasic Personality Inventory) kérdőív depresszióskálájának értékéről például mindig meg tudjuk mondani, mennyire jelez depressziót a skála, függetlenül minden más információtól.

A kérdőívek skálái tehát mindig megmutatják, hogy jellemzi-e a személyt az adott dimenzió – ugyanakkor csak ezt mutatják és (eltekintve egyes kérdőívek, például a CPI skálák interakcióitól) semmi mást. A kérdőíveket (és általában az úgynevezett objektív pszichológiai mérőeszközöket) emiatt szűk sávszélességű vizsgálóeljárásoknak nevezzük.

A projektív rajzok másképpen működnek: ha szűk sávszélességű módszerként szeretnénk használni őket, és izolált diagnosztikus kérdést teszünk fel, akkor nem mindig kapunk választ. Nem fognak például egyértelműen depressziót jelezni a depressziós beteg esetében.

Cserébe viszont elárulnak sok más jellemzőt a vizsgált személyről, olyasmit is, amit nem kérdeztünk, amire nem is gondoltunk, amit a vizsgált személy sem tudott önmagáról. A projektív rajzok sok esetben olyan „ablakot” nyitnak a személyiség mély rétegeibe, amely hirtelen megmutatja a legmélyebb, legbelső, legalapvetőbb rétegeket is a személyiségben.

Ha a vizsgált személy például depressziós, akkor egy-egy rajzában nem feltétlenül mutatkozik meg a depressziója. Ha kompenzált állapotban rajzol, sokkal jobb színvonalat érhet el rajzával, mint rosszabb állapotában.

Rajzolhat vidám tájat, mosolygós embereket, vagy olyan összecsapott, gyorsan lefirkált emberrajzot is, amely elfedi depresszióját. Minél több olyan rajzát ismerjük, melyek különböző időpontokban készültek, annál nagyobb eséllyel fogja mutatni valamely rajz a keresett jelentést.

5. ábra

Egy másik különbség az objektív teszt és a projektív rajz között, hogy az előbbi „szimmetrikusan”, oda-vissza működik: ha depressziót mutat a teszt, akkor a személyt depressziósnak tartjuk, ha viszont a teszt azt mutatja, hogy „nem depressziós”, akkor elvetjük a depresszió hipotézisét.

A projektív rajz ezzel szemben „aszimmetrikusan”, egyirányban működik: ha a rajz depressziót mutat, akkor a kérdőívhez hasonlóan feltételezzük a depressziót, ha viszont nem mutat egy adott rajz depressziót, attól még nem zárjuk ki a depresszió lehetőségét.

Lehetséges ugyanis, hogy az adott rajzban nem fejeződik ki a depresszió, de egy másik rajz már „beszédesebb” lesz. Minél több rajzot ismerünk a rajzolótól, annál biztosabb és sokrétűbb véleményt lehet alkotni róla („egy rajz nem rajz”).

Következő

Vakdiagnózis helyett a meglévő ismeretek gazdagítása

A projektív rajzok nem arra valók, hogy a beteg ismerete nélkül, pusztán ránézve egy rajzra, diagnosztikus következtetéseket vonjunk le (5−6. ábra). Az értelmezéshez a rajzot összefüggésekbe kell helyezni.

LEVY (1958) a következőképpen fogalmaz:
Egy sajátos pszichodinamika az egyik faktormátrixban „A” rajzszimbólumot hozhatja létre; egy másik mátrixban „nem-A”-t; megint másban „A” ellentétét vagy „A” reciprokát.

A depresszió például kifejeződhet motiválatlanul részletszegény, üres, sivár rajzban éppúgy, mint a „boldogság” motívumával kapcsolatos, vágyteljesítő fantáziákat kifejező rajzban. A ragadozó állat ábrázolása mutathatja az agressziót, de a szorongást is. A nagytestű, izmos, harcias, domináns férfialak rajza férfi vizsgált személy esetében mutathatja a dominanciamotívumot épp úgy, mint a kisebbértékűségi érzéseket.

Ugyanazon rajzi jellegzetességek különböző pszichológiai okból is létrejöhetnek. Az egyes rajzi jegyek ezért csak a kontextus ismeretében értelmezhetők (7. ábra).


7. ábra
A RAJZI JELZÉSEK ÉRTELMEZÉSE A TÖBBSZÖRÖS OKSÁG ELVE ALAPJÁN
A projektív rajzok grafikus jegyeihez nem rendelhetünk szótárhoz hasonló egyértelműséggel pszichológiai jelentéseket. Más szavakkal, egy bizonyos rajzi ismérvet több különböző ok is létrehozhat. Ugyanez fordítva is elmondható: egy bizonyos ok többféle rajzi ismérvben is megnyilvánulhat. Az emberrajzban az átlagosnál nagyobb méret oka lehet az emelkedett hangulati állapot (HÁRDI, 1983), a magas önértékelés (MACHOVER, 1949), de az agresszió is (LEVY, 1958). A magas önértékelés azonban nemcsak a nagy méretben tükröződhet, hanem például a figurának a lap közepére rajzolásában (HAMMER, 1958), a lendületes, határozott vonalvezetésben (LEVY, 1958) vagy az emberalak domináns testtartásában (MACHOVER, 1949).

Gyermekrajzra fokozottan érvényes alapelv, hogy a rajz keletkezési körülményeinek ismerete nélkül nem lehet őket értelmezni. Ha egy gyermek például véresen agresszív jelenetet ábrázol szabadrajzában, amelyben egy szörny kettéharap egy kislányt, akkor nem kell feltétlenül agresszióra vagy szorongásra gyanakodni: lehet, hogy csak egy mesefilm ihlette a rajzot (8. ábra).

8. ábra
AGRESSZIÓ, SZORONGÁS, ELNYOMÓ ANYA VAGY CSAK EGY MESEFILM EMLÉKE?
Hétéves, egészséges kislány rajza, amelyben két, sárkányra emlékeztető szörnyet ábrázol. A motívumot korábban egy mesefilmben látta. A rajz egészséges élményelaborációt mutat be annak ellenére, hogy a széttárt karú, hegyes karmú, ijesztő fogú szörnymotívumból szorongásra is következtethetnénk; a hiányos végtagokból pedig a tehetetlenség és kiszolgáltatottság érzésére gondolhatnánk. Egy másik gondolatmenet szerint azonosíthatnánk a gyermeket a kisebb sárkánnyal, az édesanyát pedig a nagy szörnyeteggel, amely a gyermeket üldözi (domináns, elnyomó anya).
Az egészség jelei a rajzban a következők: meleg érzelmi-hangulati tónus (a szörnymotívum ellenére), harmónia és kiegyensúlyozottság. Szintén egészséges elaborációt jelez a gazdag és „realisztikus”, azaz ikonikus értelemben pontos színhasználat, a színezés gondossága (egyenletes satírozás, amely figyelembe veszi a kontúrokat), az apró részletek (például ujjak, fogak) precíz ábrázolása, a dekorativitás, melyet a gyermek szemmel láthatóan élvezett (hasonlítsuk össze a lángokat és a kislányos, masniszerű díszt a nagy sárkány farkán), és a rajz egészének sajátos bája (Gerő Zsuzsát idézve: esztétikuma). Az ábra azt illusztrálja, hogy a rajzok megértéséhez ismernünk kell keletkezésük történetét.

SEHRINGER (1992) megfogalmazásában a rajz az összviselkedésnek egy fragmentuma csupán, melyet a megértéshez bele kell helyezni a viselkedés egészének kontextusába.

Gyermekrajzban különösen nagy figyelmet kell fordítani a tartalmi összefüggések, a rajz élményhátterének felderítésére. Beszéltessük rajzáról a gyermeket, mondja el saját szavaival:

  • szokott-e ilyet rajzolni máskor is,
  • miről jutott ez éppen most az eszébe,
  • mire gondolt, amikor rajzolta.

Ha máskor is szokott ilyet rajzolni, akkor olyan visszatérő motívumot látunk, amelyet nem aktuális élmény váltott ki, hanem a gyermeket folyamatosan foglalkoztatja. Ilyenkor a manifeszt tartalom mögött keressük meg a látens tartalmat is: mi lehet a gyermek egyedi világában az a nagyon fontos törekvés, állandósult érzés, vagy fejlődési jelenség, amelyet a gyermek állandó elaborációs kísérletekkel próbál meg újra meg újra, mindig csak részeredményeket elérve feldolgozni?

A „miről jutott az eszébe” kérdés segít az előtörténet, a rajz jelentését meghatározó aktuális élmények megismerésében, a „mire gondolt” pedig rámutathat, hogy milyen belső monológgal kísérte a gyermek a rajzolást, mit akar kifejezni vele (lásd „A rajz mint kommunikációs üzenet elemzése” című fejezetben).

Játékosra is vehetjük ezt az „interjút”, segítve a gyermeket abban, hogy kitaláljon egy történetet, amelyben továbbszövi a rajzban rejlő fantáziát. Tekintsük a rajzot olyan fényképfelvételnek, amely csupán egy megdermedt pillanatát rögzíti a gyermek gondolataiban lejátszódó filmszerű történetnek.

Mutassuk meg a rajzot olyan személyeknek, akik nagyon közel állnak a gyermekhez. Mit tudnak hozzáfűzni a rajz témájához, motívumaihoz, mi jut nekik eszükbe a rajzról?

Keressen egy rajzot, és tegye maga eléTaláljon három különböző kontextust, melyek alkalmasak arra, hogy a rajzot mindig új színben láttassák.

Keressen olyan rajzokat, amelyek Önre hasonló benyomást tesznek, azonban a valóságban eltérő körülmények között készültek, vagy a rajzok készítői különböztek egymástól (jelentősen eltérő életkor, élethelyzet, diagnózis, instrukció és a többi moderátorváltozó, vö. 7−8. ábrák).

Ezt megfordítva, keressen olyan rajzokat, melyek Önnek nagyon eltérőnek tűnnek, de azonos körülmények között készültek, vagy a rajzok készítői hasonlítottak egymáshoz életkorban, nemben, diagnózisban stb. Tud-e Ön további információk és a képek újabb analízise alapján új felismerésekhez jutni?

* A gyakorlatok egy részét SEHRINGER (2005) munkája alapján, kevés módosítással adjuk közre.

Következő

Információ „bevitele” és „kiolvasása” a rajzból

A projektív rajzelemzés egyik alapelve szerint először bele kell olvasni az információt a rajzokba, hogy azután több és gazdagabb ismeretet, összefüggéseket olvashassunk ki belőlük. Minél többet tudunk előzetesen a vizsgált személyről, annál mélyebb szintű összefüggések tárulhatnak fel.

A gyakorlatban kétféle ismeretet követel a rajzok megértése:

  • a rajzvizsgálat moderátorváltozóit kell ismerni (9. ábra),
  • a rajz keletkezésére és történetére vonatkozó, egyedi megfigyeléseknek kell birtokában lenni.

9. ábra
MÁNIÁS BETEG VAGY HIPERAKTÍV GYERMEK?
A fenti emberrajz a következő grafikus jegyeket mutatja: gyors, „röpködő” vonalakkal rajzolt, nagy méretű figura, elnagyolt részletek, formai torzítások, szélesen vigyorgó száj és szokatlan, nem konvencionális részletek (azonosíthatatlan nemi szerv). A felsorolt grafikus jelenségeket éppúgy létrehozhatja a figyelemhiányos vagy hiperaktív gyermek (DSM-IV. 314) nyugtalansága, türelmetlensége, impulzivitása és általános alkalmazkodási problémái, mint a mániás beteg (bipoláris zavar mániás epizódja, DSM-IV. 296) expanzivitása, pszichomotoros agitációja, abnormálisan emelkedett hangulata, fokozott önértékelése, gondolatrohanása és gondolattorlódása. Az ábra azt illusztrálja, hogy a rajzokat csak kontextusba helyezve lehet értelmezni (6 éves, hiperaktív fiú emberrajza).

A moderátorváltozókkal a következő fejezetben foglalkozunk, itt csak röviden említjük őket. Ismerni kell a rajz instrukcióját, a rajzoló nemét, életkorát (vö. 10. ábra), foglalkozását, végzettségét (a szakmai válaszok kiszűréséhez) és alapvető diagnosztikus státuszát (legalább azon a szinten, hogy egészséges, neurotikus vagy pszichotikus a rajzoló).

Bár a gyakorlatban nehéz lehet ellenállni a kísértésnek, hogy amikor mutatnak egy rajzot, rögtön értelmezni kezdjük, mégsem tehetünk másként. A rajzelemzéssel foglalkozó szemináriumokon visszatérő eset, hogy amikor a résztvevők ismerősei megtudják, miről szól a szeminárium, rögtön saját rajzokat, firkákat mutatnak és a pszichológiai értelmezésről faggatóznak.

Amíg azonban nem ismerjük a moderátorváltozókat (lásd részletesen később) és a rajz készítésének körülményeit, kerüljünk el minden értelmezést, és csak kérdéseket tegyünk fel a rajzról!

A 10. ábra bemutat példaként egy olyan rajzot, ami kizárólag az életkor ismeretében válik értelmezhetővé. Hasonlítsuk össze a 11−12. ábrákkal (lásd még a keretes részt is).

Érdekes ugyanakkor, hogy a fenti adatok (a moderátorváltozók) egyes esetekben leolvashatók a rajzokból is. A rajzoló nemét naiv kísérleti személyek is sokszor eltalálják intuitív úton (14. ábra).

Az életkort a gyermekpszichológusok könnyedén megállapítják a rajzokból (28. ábra).

A foglalkozást vagy az érdeklődési kört időnként éppen a szakmai válaszok árulják el explicit vagy implicit módon (40, 41, 351, 354, 458. ábra). A diagnózis egyes esetekben ránézésre kiderülhet a rajzból (15. ábra). Kizárólag rajzok alapján önálló ítéletet azonban nem szabad alkotni (részletesen lásd a konfrontációs technikánál).

Befejezés