A rajzvizsgálat moderátorváltozói (torzító tényezők)

Ennyivel vagy készen:

0.00%

Moderátorváltozók

Művészi tehetség (esztétikus rajzok)

A moderátorváltozók közül elsőként a művészi tehetséget kell említeni. A művész ugyanis képes a formai jellegzetességeket egy sajátos expresszív hatás elérésének érdekében irányítani, ezek számára tudatos eszközök, kompozíciós, expresszív elemek (JAKAB, 1957; ORHALBREICH és HALBREICH, 1977).

Sem a művészi színvonalú rajzokat, sem művészek alkotásait nem szabad a projektívábra tesztek hagyományos kategóriái szerint értelmezni.

Aki mégis így jár el, az például szorongás jeleként fogja értelmezni az árnyékolást a térbeliség ábrázolása helyett, vagy a nagyon hosszú, megszakítatlan vonalakat patológiás rigiditással magyarázza, esetleg a mozgásirányítás zavarával és a motoros impulzus szabályozási problémáival (BUCK, 1948a, 1992;KINGET, 1952).

16. ábra
A HOSSZÚ VONAL PATOLÓGIÁS ÉS EGÉSZSÉGES FORMÁJA
* A továbbiakban a felesleges szakkifejezések kerülése érdekében elhagyom a sine morbo megjelölést, és mindig egészséges személy rajzáról lesz szó, amikor nem szerepel a betegség megjelölése.

74. ábra
MILYEN BETEGSÉGBEN SZENVED A RAJZOLÓ?A DIAGNÓZIS EGYES ESETEKBEN RÁNÉZÉSRE KIDERÜL A RAJZBÓL
Próbáljuk kitalálni, milyen beteg rajzolta ezt a fát, mielőtt folytatnánk az olvasást, a rajzvizsgálat alapelvei közé tartozik, hogy vakdiagnózisra (azaz csak a rajz alapján, más információk mellőzésével) nem használjuk a rajzelemzést. Minden szabály alól van azonban kivétel: a fenti rajzból például naiv megítélők is könnyen kitalálják, hogy depressziós beteg készítette (43 éves, major depressziós férfi).

A hosszú vonal azonban tudatos kifejezőeszköz, stílusjegy is lehet (16. és 74. ábra).
Érdekes módon az összefüggés mindkét irányban érvényes (17. ábra).

17. a és b ábra
ALACSONY FORMAI SZÍNVONALA ELLENÉRE SEM PATOLÓGIÁS EMBERRAJZ ÉS DIFFERENCIÁLT, DE NEM MŰVÉSZI KVALITÁSÚ EMBERRAJZ
A 17.a rajzot 53 éves, egészséges férfi (egy zöldség-nagykereskedő) készítette, aki többször szabadkozott, hogy
„nagyon gyenge a rajzolási képessége, és embert különösen rosszul képes ábrázolni”. Az alacsony formai színvonal oka a rajzoló foglalkozása és életmódja: elmondása szerint évek óta nem rajzolt semmit, sőt még íróeszközt is ritkán vesz kézbe. A rajz kezdetlegessége ellenére is hiteles önkifejezés, mert a vizsgált személy nem bújt ki a feladat elől a pálcikaember-sablonnal, hanem vállalta ügyetlenségét, és a feladatba őszintén involválódva megrajzolta, amire képes volt. A 17.b rajz 20 éves, szintén egészséges nő munkája, aki a többi (átlagos, sablonos) rajza alapján nem képzőművészeti tehetség, csak épp ügyesen rajzol egy begyakorolt figurát. Az egyedi vonások és az életkor egyébként arra utalnak, hogy a rajz többé-kevésbé önábrázolás.

Az alacsony művészi színvonalú rajzokat a klinikusok hajlamosak patológiásként értelmezni (CRESSEN, 1975; SHERMAN, 1958a); a rajzok differenciáltsága pedig összetéveszthető a művészi színvonallal (SHERMAN, 1958b).

Az esztétikailag színvonalas rajzról, festményről alkotott benyomásokat eltorzíthatja a halo-effektus (részletesen lásd a „Specifikus helyett általános itemek és értelmezési hipotézisek” című fejezetben).

A halo-effektus vagy holdudvar-hatás szerint ítéletünk könnyen megragad egy domináns tulajdonságnál, amely nem engedi, hogy a vele ellentétes tulajdonságok is befolyásolják ítéletünket. A magasabb esztétikai színvonalú rajzot emiatt hajlamos a megítélő egészségesebbnek tartani, mint amennyire az indokolt lenne.

A művészeti képzettséggel rendelkező személyek rajzai (18. ábra) magasabb formai színvonalúak. A formai színvonal magas szignifikancia-szinten, pozitívan korrelál a képzőművészeti jellegű tevékenységgel töltött évek számával (VASS, 1995).

A művészetileg képzett személyek rajzai formai nívójuk miatt magasabb intellektuális szintűnek látszanak, mint a művészileg képzetlen, azonos intelligenciaszintű személyek rajzai (BIELIAUSKAS és BRISTOW, 1959; PARVATHI, 1973).

18. ábra
MŰVÉSZILEG KÉPZETT SZEMÉLY RAJZAI
A portrék rajztanártól származnak. Figyeljük meg a tanult technikákat, melyek első látásra művészi színvonalúnak mutatják a portrékat, azonban pusztán gyakorlással is elsajátíthatók. Ilyen az első rajzon a háttér vonalas satírozása, amely térbeliséget ad a lapos profilnak, valamint az arckontúr és a szem magas szintű, de sablonos ábrázolása. A második rajzon tanult technika a pupillák felső részének elhagyása és az ajkak kiemelése vonalas satírozással.

Következő

Kézügyesség (tetszetős rajzok)

A projektív rajzok szakirodalma gyakran összekeveri a kézügyesség és a művészi tehetség fogalmát. A vizuális művészi tehetség általában együtt jár a kézügyességgel, a kézügyesség azonban nem jelent művészi tehetséget (esztétikus rajzok, szemben a tetszetős rajzokkal: 19. ábra).

19. ábra
JÓ KÉZÜGYESSÉGŰ, DE NEM MŰVÉSZI RAJZOK
A kézügyesség és a művészi tehetség rajzi megjelenése hasonló lehet. A vizuális művészi tehetség általában együtt jár a kézügyességgel, a kézügyesség azonban nem jelent művészi tehetséget. Az ügyesen rajzoló személy megtanul előre megadott mintákat lemásolni, új rajztémákban azonban kevéssé bizonyul ügyesnek − mert ugyanazokat a sablonokat ismétli. Képi kifejezéséből hiányzik a valódi mondanivaló: a nézőben nem kelt élményt a rajz (20 éves férfi és 18 éves nő szabadrajzai).

Az ügyesen rajzoló személy jól tud előre megadott mintát lemásolni, és rendelkezik egy tanult motívumrepertoárral, sablonkészlettel. Ezt kombinálni is tudja. Fejlett finommotoros koordinációs képessége van, és sokféle ábrázolási technikát ismerhet (például hogyan kell árnyékolni, vicces,karikatúraszerű figurákat rajzolni, vagy természet után tanulmányrajzot készíteni). Munkái azonban tehetség nélkül sztereotipek maradnak.

A művészileg tehetséges személy esetében előfordulhat, hogy gondolatai vagy érzései kifejezésében kevésbé „ügyes” vagy iskolázott, azonban kevésbé hatásos ábrázolási technikájával is képes originális, egyedi alkotások létrehozására. A fenti megkülönböztetés természetesen nem mindig ilyen éles: a tehetséges rajzolók lehetnek ügyesek is.

Egészséges gyermekeknél a kézügyesség és az ábrázolóképesség színvonalát főként az életkor határozza meg. Ezt az általánosítást persze árnyalni kell. Minél kisebb a gyermek, annál inkább „genetikailag előre programozott”, azaz a biológiai struktúrák érése által meghatározott a rajz színvonala. A vizuális tehetség a későn megmutatkozó tehetségfajták közé tartozik: a 6−7 évesen tehetségesnek bizonyuló gyerekek későbbi utánvizsgálatakor például csak kis részben egyeznek meg a későbbi tehetségek a korábban esztétikusan rajzoló gyerekekkel (GER, 2002).

A gyermekrajzok sajátos „bája”, esztétikuma 10 éves kor táján eltűnik; ezt követően a kamaszkor végéig nehéz elkülöníteni az igazi tehetséget (részletesen elemzi KÁRPÁTI, 1995, 2001). A neurotikus fejlődési zavarok és a súlyos patológia (pszichózis, autizmus, mentális retardáció stb.) természetesen minden életkorban rányomják bélyegüket a rajzokra és dominálnak a rajzi fenomenológiában.

Az ábrázolt motívumoknak emellett vannak objektív értelemben is könnyebben, illetve nehezebben megrajzolható részei (20−22. ábrák).

20. ábra

 

21. ábra
A KÉZ FELNAGYÍTOTT ÁBRÁZOLÁSAI EGÉSZSÉGES SZEMÉLYEK EMBERRAJZAIBAN
A fenti példák azt mutatják, hogy egészséges személyek is sokszor elrontják a kéz rajzát. Az is látszik ebből a képből, hogy az átlagos felnőtt is megrajzolhatja az ujjakat, ha motivált az önfeltárásra. A rajzon látszani fog, hogy ügyetlen, de őszinte. Ezzel szemben összecsaphatja, eldughatja, egyszerűen kihagyhatja, túl sokat problémázhat vele stb. Csak ezek lesznek diagnosztikus jelzések. Az ESPD program nem értelmezi az ügyetlenségből elrontott ujjakat, de elemzi a konfliktusjelzésként értékelendő ujjábrázolást.22. ábra
A KÉZ ÁBRÁZOLÁSA DEPRESSZIÓS BETEGEK RAJZAIBAN
Az ügyetlen kézábrázolás azonban elkülöníthető a patológiás kézábrázolástól. A fenti „gyűjtemény” depressziós betegek emberrajzaiból származik. A depressziós betegek rajzainak egyik sajátossága, hogy a kart, a kezeket és az ujjakat nemcsak elnagyoltan ábrázolják, hanem kifejezetten csökevényes, csonka, hiányos formák jelennek meg. A kar sok esetben vékony, szalagszerű, túl rövid és „csont nélküli”, a kézfej és az ujjak teljesen hiányozhatnak vagy állatok végtagjaihoz hasonlítanak. A jelenség összefügghet azzal, hogy a kar és a kéz az a testrész, amellyel közvetlen kapcsolatba lépünk a fizikai és a társas környezettel, változásokat eszközölünk benne a célelérés érdekében. Depresszióban viszont az énhatékonyság, kompetencia érzése szélsőségesen lecsökken, a beteg kiszolgáltatottnak és tehetetlennek éli meg önmagát.

Egy vizsgálatban (FELDMAN és HUNT, 1958) emberrajzokat értékeltek klinikusok és művésztanárok. Az előbbiek abból a szempontból pontozták a rajzot, hogy vannak-e rajta emocionális zavarjelek (Emotional Indicators, EI: KOPPITZ, 1966a, 1966b, 1984); az utóbbiak pedig az egyes testrészek rajzi nehézségi színvonalát értékelték.

A két skála közti szignifikáns korreláció azt jelzi, hogy a rajzilag bonyolult testrészeken, például a kézen a klinikusok hajlamosak voltak több emocionális zavarjelzés felfedezésére. Az egyes részletekhez tehát objektíven is hozzárendelhető valamilyen „ügyességi szint”, amelynek figyelmen kívül hagyása újabb artefaktum forrásává válhat.
Még akkor is nehéz elkerülni azt a hatást, hogy a jobb kézügyességgel rendelkező személyek rajzait egészében véve kedvezőbben értékeljük, ha a megítélőket kifejezetten figyelmeztetik erre (FEHER és msai, 1983).

A rajzilag képzett személyek realisztikusabban tudják transzformálni a háromdimenziós látványt a kétdimenziós felületre, és kevésbé esnek áldozatául a perceptuális illúzióknak, valamint a prototipikus sémák hatásainak (COHEN és BENNETT, 1997).

Gyermekrajzokat vizsgálva, a jó rajzkészséggel rendelkező gyermekek rajzai és festményei integráltabbnak tűnnek, emiatta gyermeketis érettebbnek, egészségesebbnek vélhetjük (ELKISCH, 1960). A gyenge mozgáskoordinációs képességű gyermekek (clumsy child syndrome) rajzainak vizsgálata jól mutatja a kézügyesség eltérő szintjeinek rajzi fenomenológiáját (23. ábra).

23. ábra
A MOZGÁSIRÁNYÍTÁS ZAVARA: ATAXIÁS GYERMEK ÁLLATRAJZA
A rajzot ataxiás, 5 éves gyermek készítette. Anamnesztikus adataiból: normál időre, nagy súllyal született, de nem sírt fel, és lélegeztetőgépre volt szüksége. Sérülését egyéves korában vették észre. Tünetei a törzsataxia (felálláskor, lépéskor nagy kilengésű mozgások) és a nystagmus (szemtekerezgés). Jobbkezes, átlagos intelligenciájú (IQ = 102). Az ataxia főként kisagyi sérülés következtében létrejövő koordinációs zavar, melyben a mozgás tér és időbeli összerendezettsége felborul, egyensúlyi és koordinációs problémák jelentkeznek. Társuló tünetei az intenciós tremor, a fixálási problémák és figyelemkoncentrációs zavarok, valamint skandáló beszéd. A rajztevékenységet főleg az akaratlan remegés és a téri orientációs problémák akadályozzák. A rajzon jól megfigyelhetők a tremor jelei, a remegő vonalak, a mozgáskoordinációs problémák és a vonalak illesztéseinek pontatlansága. (Dr. Horváth Dezsőné szíves engedélyével.)

Ezek a rajzok nemcsak globálisan alacsonyabb színvonalúak más gyermekek rajzainál (akár évekkel is elmaradhatnak a Goodenough-Harris skálán), hanem kisebbek és részletszegényebbek, a vonalak szabálytalanabbak, egymáshoz hézagosan illeszkednek, befejezetlen formákat alkotnak, s a ceruza nyomatéka is túl erős vagy inadekvátan variabilis (HULME és LORD, 1986; BARNETT és HENDERSON, 1992).

Mindezek az irodalmi adatok azonban nem azt jelentik, hogy a művészi tehetség és a kézügyesség „minden vagy semmi” jellegű, elégséges magyarázat a rajzok inter-individuális variabilitásának magyarázatához. Amint azt KAPLAN (1991) is kiemeli, a változónak nyilvánvaló, ám limitált hatása van a rajzra; a művészi képesség és a kézügyesség „szükséges, de nem elégséges feltétele” (350. o.) a differenciált rajzoknak.

Következő

Életkor

A projektív rajzok esetében igen fontos szerepe van az életkornak. A teszteredmények értelmezéséhez megfelelő életkori normákra van szükség, különösen gyerekeknél és idős korban.

Az idős kori rajzok értelmezését természetesen nem szabad általánosítani, az adatok csupán statisztikai értelemben fogadhatók el. A kutatások kimutatták például, hogy az idős kori rajzokban organikus okok miatt gyakoribbak a vonalminőség zavarai (HÁRDI, 1983) és a perszeveráció (SHULMAN és msai, 1986), mint fiatalabb korcsoportokban.

Az idős kori rajzok sok esetben hiányosabbak, kisebbek, aránytalanabbak, laposabbak, egészleges értelemben kevésbé integráltak (LAKIN, 1956; LORGE és msai, 1958) a fiatalabbak rajzainál. A saját nemű emberalak sokszor tudatos önarckép, hajlott hátú, görnyedt testtartással és bottal (24. ábra).

24. ábra
IDŐS KORI RAJZOK
A bal oldali emberrajzot 77 éves, főiskolát végzett férfi készítette. Az utóteszt szerint őt ábrázolja, amint épp megy fel a hegyre. Megöregedett, már bottal jár, néha gyengécskének érzi magát. Jól látható az idős kori rajzok néhány általános vonása: a vonalvezetés bizonytalanságai, az egészleges integráció romlása, a lapos és hiányos figura, és a bot, amire támaszkodni lehet. Az idős kori rajzok jellemzőit azonban nem szabad általánosítani: a jobb oldali rajzot fiatalabb (52 éves) férfi készítette, színvonala mégis rosszabb (tremor, struktúraképzési zavar).

Azt is figyelembe kell azonban venni, hogy a mozgáskoordináció zavarai és a látásromlás miatt a rajzok patológiásabbnak tűnhetnek, mint amit a vizsgált személy állapota indokolna (25. ábra).

25. ábra
A FINOMMOTOROS KOORDINÁCIÓ ÉS A LÁTÁS ROMLÁSA IDŐSKORI RAJZOKBAN
A házat, fát, állatot („nyuszika”) és embert (férfit) ábrázoló rajzokat egy egészséges, 84 éves nő készítette, akinél 80%-os látást, szemidegsorvadást és csőlátást diagnosztizáltak. A rajzok feltűnő strukturális deficitje, a vonalak kapcsolódásának tévesztései, az üres, bizarrnak is nevezhető rajzok súlyos pszichotikus állapotra engednének következtetni, ha az életkori képességdeficitet (és valószínűleg a rajzolási motiváció hiányát) nem vennénk figyelembe. Mindemellett az emberalak kezének és arcának hiánya, valamint az antropomorf állat felveti a demencia gyanúját is.

26. ábra
IDŐS KORI, KOGNITÍV HANYATLÁST TÜKRÖZŐ RAJZ: NÉGYLÁBÚ CSIRKÉK
Kognitív deficitre utaló állatfigurák, melyek az alapvető tájékozódás zavarát mutatják. Az állat fejének zavaros struktúráját indokolhatják a mozgáskoordináció problémái, a lábak számát azonban nem (a beteg két lábat ugyanúgy tudott volna rajzolni, mint négyet). Többszörös stroke után részlegesen felépült, 85 éves nő rajzai, melyeket dédunokájának készített.

A fent említett artefaktumokon kívül azonban a kognitív képességek valódi hanyatlása és a demencia is megjelenhet a rajzokban (26. ábra).

Az eddig felsorolt ábrázolási problémák jórészt organikus okokkal magyarázhatók. Ismételten megjegyezzük, hogy az idős korú vizsgált személyek nem szükségszerűen mutatnak más formai-strukturális jegyeket rajzaikban, mint a fiatalok (27. ábra).

27. ábra
Az idős kor nem jár együtt feltétlenül a rajzi színvonal romlásával. A felsorolt rajzi jegyek (strukturális hibák, tremor stb.) csak gyakorisági értelemben jellemzik az idősek képi kifejezését. A fenti rajzokat 85 éves nő készítette − azonban sem a struktúraképzés, sem a vonalvezetés nem utal az életkorra, csupán az utolsó rajz régies betűinek alakja (lásd még a 194, 212, 213. ábrákat).

Előfordul, hogy semmilyen formai jegy nem utal az életkorra, csak esetleg a cifra betűs írás, vagy specifikus tartalmak.

Különböző életkorú gyermekek eltérő témákat preferálnak szabadrajzaikban (a fiúk közül a 6-7 évesek például technikai témákat, a 10-15 évesek tájképeket rajzolnak a leggyakrabban: HARTENSTEIN, 1934; HURLOCK, 1943).

A részletek szimbolikája jobban értelmezhető serdülők és felnőttek rajzaiban, mint a gyermekrajzokban (DI LEO, 1983), mert gyermekrajzokban a rajzi tartalmakat fokozottan befolyásolja a rajz előtörténete, és ahhoz hasonlóan hat a motívumválasztásra, ahogyan a manifeszt álomtartalom egy része is az előző napi élményeket használja fel ábrázolási eszközül (FREUD, 1900). A tartalom értelmezéséhez ezért minden esetben beszélgetni kell a gyermekkel a rajzról, sőt a szülőkkel is.

A szakirodalomban szerencsére sok, normatív adatot szolgáltató tanulmány található (például JONES és THOMAS, 1964, 1965; JOLLES és BECK, 1953a, 1953b; KAUFMANN, 1975; GROVES és FRIED, 1991; KIESE, 1980).

28. ábra
A GYERMEK ÉLETKORÁNAK MEGÁLLAPÍTÁSA RAJZAIBÓL
Gyermekekkel foglalkozó szakemberek a rajz alapján is meg tudják mondani a gyermek életkorát. Ez azonban csak az egészséges, normális körülmények között fejlődő gyermekekre érvényes. A fenti ábra azt mutatja, hogy a 3-7 éves gyermekek általában hogyan rajzolnak fát. A gyermek érésével párhuzamosan egyre keskenyebb és rövidebb fatörzset, egyre realisztikusabb méretarányokat és ágszerkezetet ábrázol. A rajz fejlettségét azonban hátrányosan befolyásolhatják a részképességek fejlődésének zavarai, a családi problémák és más tényezők is (HAMMON, 2001).
29. ábra
FELNŐTTEK REGRESSZIÓT JELZŐ FARAJZAI
A gyermekrajzok bizonyos jellemzőinek felbukkanása felnőttek rajzaiban a regressziót jelezheti. Hasonlítsuk össze a fenti fákat az előző ábra gyermekrajzaivalA bal oldali fát 34 éves, egészséges férfi rajzolta. A regreszszióra utaló jelzések a következők: vastag és a lombhoz képest aránytalanul nagy törzs, egyvonalas ágak kétvonalas törzsön, illetve az egymáshoz logikusan nem kapcsolódó, aprólékos ágak. A középső rajzot 45 éves, szkizoaffektív pszichotikus férfibeteg rajzolta, a jobb oldalit pedig súlyos, krónikus szkizofréniás nőbeteg. A rajzokat a struktúraadás súlyos zavara, szimmetrizálás, geometrizálás, formalizmus és a derékszögűségi tendencia jellemzi.

Következő

A vizsgált személy neme

A moderátorváltozók között figyelembe kell venni a vizsgált személy nemének szerepét is. A szakirodalmi konvenció szerint a Machover-féle technikában a két emberrajz közül az elsőként rajzolt alak neme a nemi identifikáció mutatójának tekinthető (bár ebben számos egyéb tényező is szerepet játszik, lásd FISHER, 1959, 1960a, 1960b, 1968; FISHER és FISHER, 1952; FLEMING és msai, 1979; BARKER és msai, 1953; BARKER, 1970;

HOUSTON és TERWILLIGER, 1995). A kétféle nemet férfiak és nők eltérő módon ábrázolhatják, ami a pszichodiagnosztika fontos értelmezési szempontja: mutathatja a másik nemhez való viszonyt (30. ábra), vagy az énpszichológia fogalmait használva utalhat a selfobjekt-reprezentációra (LEIBOWITZ, 1999; részletesebben lásd később).

30. ábra
MILYEN AZ IGAZI NŐ?
Kövér, ágyban fekszik és szétteszi a lábát − legalábbis a bal oldali rajz készítője szerint (19 éves férfi). Az ellentétes nem ábrázolásának módja kifejezheti, hogy a rajzoló hogyan viszonyul a másik nemhez, alapvetően pozitív vagy negatív attitűdjei vannak-e, ami természetesen a párkapcsolatokat is befolyásolja. Énpszichológiai terminussal az ellentétes nemű emberalak projekciójában az internalizált selfobjekt-reprezentáció és a selfobjekt-tapasztalatok tükröződnek. A jobb oldali rajz egészen másfajta képet sugall a nőről (18 éves nő rajza).

1979), más fatípusokat rajzolnak (például 4-5 éves korban a fiúk gyakrabban ábrázolnak egyszerű vonalas fát, mint a lányok: GABRIEL, 1978, 1979), illetve eltérő rajztémákhoz vonzódnak. A lányok gyakrabban rajzolnak természettel, a fiúk technikával kapcsolatos témákat (AISSEN-CREWETT, 1989). Igen részletes statisztikákat közöl a fiúk és a lányok ábrázolásbeli különbségeiről OSTERRIETH és CAMBIER (1976; lásd a 31. ábrát).

31. ábra
NEMI KÜLÖNBSÉGEK AZ EMBERRAJZOK FORMAI JEGYEIBEN
(ÁRNYÉKOLÁS)
A rajzoló neme meghatározhatja az ábrázolás bizonyos sajátosságait. A táblázat azt mutatja be, hogy fiúk és lányok eltérő gyakorisággal satírozzák be a férfit és nőt ábrázoló figurák egyes részeit. A fiúk például kétszer olyan gyakran alkalmaznak satírozást a női alak felsőtestén, mint a lányok. Az adatok OSTERRIETH és CAMBIER (1976) 6893 főre kiterjedő vizsgálatából származnak, amelyben 6−18 éves gyermekek és adoleszcensek vettek részt.

Felnőttek rajzait befolyásolhatja a vizsgálatvezető neme is: statisztikailag kimutatható, hogy a DAP-ban2 gyakoribb az első rajzban a vizsgált személy nemével ellentétes nem rajza, ha a vizsgálatvezető is ellentétes nemű (PALUDI és BAUER, 1979; a kritikáról lásd EPSTEIN és msai, 1985).

Következő

Instrukció

A projektív tesztek érzékenyek az instrukció legkisebb változásaira is. Minél kevesebb információt tartalmaz a hívóinger, annál gazdagabb lehet a válasz projektív tartalma. A családrajzban például egyetlen szó megváltoztatásával más projekciós szintet mobilizálunk: mélyebb pszichodinamikai rétegeket érint a „rajzold le a családodat” (HULSE, 1951, 1952) instrukció, mint a „rajzolj egy családot” (CORMAN, 1964, 1965).

A farajzok történetében új dimenziókat tárt fel KOCH (1949/1967) gyümölcsfára korlátozott instrukciójának megváltoztatása (például a fenyőrajz is értelmezhetővé vált: BOLANDER, 1977).

Az emberrajzok esetében GOODENOUGH (1926) és MACHOVER (1949) instrukciója eltérő kognitív-intellektuális színvonalú rajzokat eredményez (a Goodenoughinstrukcióval készült rajzok magasabb mentális kort mutatnak: BLISS és BERGER, 1954).

KLEPSCH és LOGIE (1982) arra figyelmeztet, hogy a vizsgálatvezető érdektelenségét a gyerekek az instrukcióból könnyen megérzik, s ez alacsony színvonalú, üres, projektív tartalmú rajzokat eredményez. Gyermekeknél az instrukció apró eltérései befolyásolják, hogy a tárgyakat kanonikus szabályok szerint vagy nézőpont-specifikusan ábrázolják-e (LEWIS és msai, 1993; lásd „Az ábrázolási döntések és pszichodiagnosztikai jelentésük” című fejezetet), illetve milyen részletgazdag lesz a befejezett rajz (BARRETT és BRIDSON, 1983).

Előfordul, hogy a vizsgált személy tudatosan, szándékosan átértelmezi az instrukciót: szóvicceket gyárt belőle és „megfejthetetlen” válaszra törekszik (32. ábra).

32. ábra
AZ INSTRUKCIÓK SZÁNDÉKOS ÁTÉRTELMEZÉSE
A fenti rajzok közös jellemzője, hogy a rajzoló (27 éves férfi) szándékosan másképpen akarta érteni az instrukciót, mint ahogyan az elhangzott. Az ilyen típusú humorizálás és viccelődés sok esetben rejtőzködést, disszimulációt, a „pszichológustól” való félelmet rejti magában. A házrajz egy alaprajz, a fa egy „cseresznyefurnér”, az állat „tehén messziről”, az első emberrajz egy „orr közelről”, a második emberrajz, a nő pedig „egy kicsi fa, ami nő” (ezért esik az eső és szerepel a rajzon az 1 m). A szabadrajz egy „elgázolt ember”. A rajzsorozatban megfigyelhető az absztrakció, a konkretizálás, a mikropszia és a pars pro toto, amelyek mind az elhárítás és a személyesség elkerülésének szolgálatában állnak. A vizsgált személy rejtőzködő attitűdje mindegyik rajzában kifejeződik. A ház alaprajza nem mutatja meg, milyen a ház igazából, és nem elemezhető a szokásos kategóriák szerint. A furnérlemezből nem derül ki, milyen volt a fa, amelynek átalakított részletét látjuk. A tehén olyan messzire „elkerül” bennünket, hogy véletlenül sem láthatjuk meg, hogyan néz ki. Az orr olyan nagy, hogy nem látjuk tőle az igazi arcot. A motívum lehet tudattalan elszólás is: talán „orrunknál” fogva szeretne félrevezetni bennünket a rajzoló. A nő rajzában csak szóviccet kapunk válaszul. Az előzőekhez hasonló a szabadrajz: ad is valamit a vizsgált személy meg nem is − hiszen egy ember üres helyét ábrázolta. A rajzok érdekessége, hogy a vizsgált személy minden rejtőzködésre irányuló erőfeszítése ellenére éppen a lényeget árulta el magáról rajzaiban: a személyes involválódást igénylő élethelyzetekben látszólag bevonódik, teljesít, elköteleződik, igazából azonban kivonul a helyzetből és nem vesz részt bennük.

Ez az attitűd gyakran a rejtőzködés, elkerülés, disszimuláció szolgálatában áll. Értelmezhető marad azonban folyamatelemzési, tesztviselkedéses és formai-strukturális szempontokból akkor is, ha a vizsgált személy mindent megtesz annak érdekében, hogy a „pszichológus ne lásson bele”.

Az instrukció befolyásolja az úgynevezett kognitív-affektív arányt (mérleghinta-effektus, see-saw effect) is a projektív rajzokban. DI LEO (1983) arra hívja fel a figyelmet, hogy az affektív hatások gyakran interferálnak a kognitív teljesítménnyel. Ha külön egy emberalak rajzát kérjük, akkor sok esetben magasabb kvantitatív és kvalitatív színvonalú rajzokat kapunk, mint ha családrajzban vizsgálunk meg egy alakot.

Gyermeknél a külön megrajzolt emberalak elsősorban intellektuális választ hív elő: a gyermek azt rajzolja, amit tud és amire emlékszik. A családrajz azonban affektív elemeket is mozgósít, ami eltereli a gyermek figyelmét a realisztikus valóságkövetésről, kevésbé figyel arra, amit tud, és az befolyásolja majd a rajzot, amit érez. Jó példa erre, amikor ugyanazon személy családrajzában az egyes szereplők eltérő színvonalúak (lásd a 33. ábrát).

33. ábra
A MÉRLEGHINTA-EFFEKTUS (KOGNITÍV-AFFEKTÍV ARÁNY)
A családrajzot 9 éves kislány (a képen: „Manó”) készítette, akit édesanyja tanulási problémák miatt hozott el pszichológiai rendelésre. Első látásra feltűnik, hogy az anya rajzi személyiségszintje (lásd részletesen később) alacsonyabb (azaz c szintű), mint a többieké. A rajz szerint az anya kezében bot van és arckifejezése szigorú. Manó az anya helyett az apával azonosul (egymás mellett állnak, hasonló a testtartás, a karok, a cipők formája, iránya és masnija). Az anyát a gyermek kicsinyíti (vö. méret mint fontosság), a nagymamát pedig felnagyítja. A rajz érdekessége, hogy az anya alacsonyabb személyiségszintje a kognitív-affektív arányt is tükrözi, azaz a fokozódó affektív terhelés (emocionális konfliktus) a kognitív teljesítmény romlásával jár együtt. A másik érdekesség, hogy a rajzban megnyilvánuló kommunikáció ún. önkifejezési aspektusa (lásd „A rajz mint kommunikációs üzenet elemzése” című fejezetben) ebben az esetben a terapeutától való segítségkérést fejezi ki.

Következő

Iskolázottság

Ugyancsak fontos hatással van a grafikus jegyekre az iskolázottság (34. ábra).

34. ábra
ALACSONY ISKOLÁZOTTSÁGÚ SZEMÉLY RAJZAI
Infantilis faábrázolás és állatsémák, amelyek nem regresszió eredményeképpen jönnek létre: a regresszió ugyanis magasabb fejlődési állomás elérését feltételezi, amelyre a személy visszaesik. A fenti rajzok készítője azonban sohasem haladta meg a rajzokon látható ábrázolási nívót. Átlagos intellektusa miatt intelligenciadeficit sem magyarázza a rajzok infantilis színvonalát. Hasonlítsuk össze a farajz ágszerkezetét a 28. ábrán látható sémákkal. Az állatrajzok feltűnő vonása (a valóságkövetés hiányosságain kívül), hogy az oldalnézetben rajzolt macskának és kutyának csak két lába van (hat elemit végzett, 35 éves férfi).

Az alacsony szintű iskolázottság kifejeződhet a lapos, szerkezetileg elrontott perspektívában (JAHODA, 1981; WILLATS, 1977), de megjelenhet az alacsony rajzi személyiségszintekben is (HÁRDI, 1983; részletesen lásd később).

Az iskolai oktatás elmaradása gyermekeknél az életkori normák szerinti emberábrázolás helyett firkában és különös átmeneti formákban („proto-formák”) jelenik meg (MARTLEW és CONNOLLY, 1996).

Az összefüggés fordítva is érvényes: az iskolai teljesítmény például prognosztizálható a perspektíva stílusjegyei alapján építészhallgatóknál (PETERSON és LANSKY, 1983), illetve orvostanhallgatóknál az emberrajzok színvonala alapján (FATERSON és msai, 1969).

Hasonló eredményekről számoltak be általános iskolás gyermekeknél is, többféle rajztéma alkalmazásával (PROUT és CELMER, 1984; SILVERN és msai, 1980; AIKMAN és msai, 1992).

Következő

Intelligenciaszint

Az intelligenciaszint növekedésével a kézügyességtől függetlenül is javul az ábrázolás általános színvonala (AYLAIAN és MELTZER, 1962; HÁRDI, 1983).

Nemcsak az emberrajzok színvonalát befolyásolja alapvetően (GOODENOUGH, 1926; HARRIS, 1963), hanem a fa és a ház (BARROUILLET, 1994; ABELL és msai, 1994; ABELL, és msai, 1998), sőt akár egy kerékpár rajzáét is (SHARMA, 1972).

Amint korábban már említésre került, intelligens betegek festményeit hajlamosak a megítélők egészségesnek ítélni, míg az alacsony intelligenciájú személyek rajzainak (35. ábra) pszichopatológiát tulajdonítanak; ezt az artefaktumot a pszichológus, pszichiáter szakemberek is nehezen tudják elkerülni (LEVY és ULMAN, 1967).

35. ábra
ÉRTELMI FOGYATÉKOSOK EMBERRAJZAI
Az ábrán látható emberrajzokat értelmi fogyatékosok készítették. Az első rajz 19 éves, marginális intellektuális működést mutató (IQ=82) fiú rajza, a második 21 éves, imbecillis (IQ=44), a harmadik 27 éves, idióta (IQ=18) fiú emberrajza. A rajzok feltűnő sajátosságai a struktúraképzés és a részek szintézisének alapvető zavara.

Ha viszont az általános nívó rosszabb, mint az intelligenciaszinthez képest elvárt érték, akkor mindig meg kell vizsgálni, hogy mi okozza az elmaradást (36. és 37. ábra).

 

36.ábra
HÁROMLÁBÚ ÁLLATOK: INTELLIGENCIADEFICIT VAGY PSZICHÓZIS?
Marginális intellektuális működéssel (DSM-IV. Z41.8) jellemzett 33 éves nő és 51 éves, paranoid szkizofréniás férfi állatrajzai. A lábak száma az első esetben intelligenciadeficitet tükröz, a második esetben pedig a valóságérzék pszichotikus zavarát. A baloldali rajz erős nyomatéka és folytonos vonalvezetése a kivitelező funkciók és a mozgásirányítás épsége mellett szól. A jobb oldali rajzban pszichózisra utaló jelzés lehet a „madár”, mint általános kategória választása állatrajzban, a bizarr alak és a bizonytalan, fluktuáló nyomatékú vonalvezetés.

Figure 37
KIEMELKEDŐ INTELLIGENCIASZINT ELLENÉRE KEZDETLEGES RAJZ
Kilencéves fiú rajza, aki kiemelkedő intelligenciával (IQ=156) rendelkezik. Logikai képességei és helyesírása kiváló, matematikából tudása az osztály szintjét jóval meghaladja (versenyekre jár). Intellektusa ellenére mégis kezdetleges figurát rajzolt, jelentős életkori elmaradást mutatva. A fejletlen rajzi színvonal okának az emocionális zavarokat tartjuk. Alkoholista édesapja szuicidált, édesanyja és az apai nagymama között tettlegességig fajult az ellenséges viszony (a nagymama elégette a család ruháit, gázt engedett ki, a gyermeknek azt mondta az apa halálakor, hogy „anyád ölte meg”). A pszichiátriai vélemény megállapítja, hogy „az intrafamiliáris kapcsolatrendszer zavara és az igen tensionált familiáris miliő a gyermek személyiségfejlődését károsan befolyásolja”. Ez megmutatkozik iskolai elbocsátásaiban (az anamnézis szerint „veri a lányokat, kergeti őket és az öltözőben mutogatja a fütyijét”), magatartászavarában és teátrális színezetű indulati cselekvéseiben. Egy intőt követően öngyilkosságot kísérelt meg: az óra végét jelző csengőszó után a második emeleti, nyitott ablakhoz rohant, és felugrott a párkányra. Látszott, ahogyan vívódik magában, leugorjon-e vagy sem. Amikor társai kérlelésére vissza akart mászni, megcsúszott a párkányon és lezuhant. A balesetet túlélte.

Következő

Szocio-ökonómiai státusz (SES)

A SES-t a szakirodalomban leggyakrabban foglalkozási és iskolázottsági övezetekkel (gyermekeknél a szülők foglalkozásával) értékelik.

Magasabb SES esetén a rajzok nagyobbak és centrálisabb pozíciójúak (ADLER, 1971), realisztikusabbak (PFEFFER és OLOWU, 1986), kevesebb szorongásra, feszültségre és kisebbértékűségi érzésre utaló emocionális indikátorral rendelkeznek (KOPPITZ, 1969), továbbá kevesebb impulzivitást jeleznek (SOLÍS-CÁMARA és MATA, 1985).

Az alacsony SES a pszichózishoz vagy a mentális retardációhoz hasonló rajzi fenomenológiát eredményezhet (38. ábra).

38. ábra
ALACSONY SZOCIO-ÖKONÓMIAI STÁTUSZ (HAJLÉKTALAN)
Az alacsony szocio-ökonómiai státuszú személyek rajzai rosszabbak lehetnek, mint képességeik alapján elvárnánk. Az ábrán látható emberrajz vegyes rajzi személyiségszintű (c szintű fej, b2 lábak), durva formai torzításokat és aránytalanságokat tartalmaz és esszenciális részletei hiányoznak (száj, kézfej, ujjak). A rigid vonalak, a négyszög alakú törzs és a globálisan alacsony formai nívó alapján krónikus pszichotikus állapotot is feltételezhetnénk (64 éves, hajléktalan férfi).

A kedvezőtlen életkörülmények között élő gyermekek emberrajzai a Goodenough-Harris skálán alacsonyabb pontszámot mutatnak, mint a megfelelő életkörülmények között élő társaik rajzai (AUSTEL, 1969; a Goodenough-teszt érvényességéről lásd SEHRINGER, 1957, 1960 munkáit).

Következő

Kulturális és etnikai különbségek

A kulturális és etnikai különbségek meghatározhatják a rajz témaválasztását (részletesen: GARDINER, 1969), de befolyásolhatják a rajz méretét és pozícióját (ADLER, 1971; PFEFFER, 1984), részletezettségét és szimmetriáját (BROWN, 1992), vagy a színpreferenciát is (COYLE és EISENMAN, 1970).

A japán gyermekek például gyakrabban rajzolják saját nemüket emberrajzban, mint az amerikai vagy indián gyermekek (HENDERSON és msai, 1971), kevesebb és semlegesebb mosolyt ábrázolnak (MEILI-DWORETZKI,1982), és az amerikai normákat meghaladó kognitív fejlettségi szintet (RQ) mutatnak (HILGER és msai, 1976; ALLAND, 1983).

Az amerikai gyerekek önállóbbnak, függetlenebbnek rajzolják magukat a családrajzban, kevesebb tanulást és több játékot ábrázolnak, mint a kínai gyermekek (NUTTALL és msai, 1988). A kisebbségi csoportok tagjainak rajzai is eltérhetnek az adott kultúrára érvényes normáktól (39. ábra).

39. ábra
ROMA SZÁRMAZÁSÚ, EGÉSZSÉGES FÉRFI RAJZAI
A rajzok súlyos pszichopatológiára utalnának, ha nem vennénk figyelembe a rajzoló kisebbségi csoporthoz tartozását. A rajzok c, illetve b1 személyiségszintűek (részletesen lásd később), az emberalak kettős profilt (HÁRDI, 1983) mutat, a vonalvezetés sokszorosan megerősített, nehéz, merev, megfigyelhető a geometrizálási tendencia, a struktúraképzés, illetve a szintézis súlyos zavara. A rajzok egészleges érzelmi-hangulati tónusa bizarr, zavaros. Készítőjük 55 éves férfi, aki elmondása szerint rajzolással utoljára az iskolában foglalkozott. Az emberrajzot elrontotta, mert oldalra forduló alakot szeretett volna ábrázolni, de nem sikerült, ezért marslakót rajzolt belőle. Ötletébe egyre jobban beleélte magát, egész történetet kerekített köré, amely egy katonai beosztású földönkívüliről szólt, aki Mars-lakó, és csak az embereket megfigyelni jött a Földre.

Következő

Foglalkozás

A személy foglalkozása befolyásolja a ceruzahasználatot (HÁRDI, 1983; TAKALA, 1964). A ceruzát, tollat keveset használó, fizikai munkát végző felnőttek rajzai a gyakorlatlanabb finommotorikus mozgáskoordináció miatt merevek, görcsösek, vastag vonalúak lehetnek, és erős nyomatékkal készülhetnek (VAN KREVELEN, 1974; KINGET, 1952).

A foglalkozás emellett sajátos szakmai válaszokat eredményezhet, mint például grafológusok, pszichológusok, pszichiáterek farajzaiban a túldifferenciált gyökérábrázolás (BOLANDER, 1977).

A szakmai válasz szabadrajzban arra utalhat, hogy a rajzoló a szerepszemélyiség mögé rejtőzik el olyan helyzetekben, amikor személyes témákról lenne szó, és önmagát kellene megmutatnia mások előtt.

Ez a modellreakció arról tanúskodhat, hogy a vizsgált személy nem képes azt az alapvető bizalmat kifejezni a világban, amely az egészséges, jól működő személyiségtől elvárható. Ez a foglalkozási vagy máshonnak kölcsönzött „álarc” különböző rigiditási fokkal lehet a személyiség sajátja.

A 40. ábrán látható rajz például flexibilisebb szerepszemélyiséget jelez, mint a 41. ábrán szereplő szabadrajz.

40. ábra
EXPLICIT SZAKMAI VÁLASZ
A vizsgált személy foglalkozását a rajzvizsgálat egyik moderátorváltozójának tekintjük, amelynek előzetes ismerete szükséges ahhoz, hogy a rajzot megfelelően tudjuk értelmezni. Időnként azonban a rajzból magából is kiderül a vizsgált személy foglalkozása vagy meghatározó érdeklődési köre: a fenti ábra egy vegyész* szabadrajza.
* A rajz érdekessége a szakmai motívumválasztáson túl a sok felirat, amely gyakran a rajzoló inszufficiencia-érzését jelzi: nincs megelégedve önmagával, grafikus teljesítményével, énközlésével, énképével, krónikus „maradék”-érzése van, ezért kell betűvel is kiegészítenie a rajzot. A kémiai kísérlet manifeszt tartalma mögött látens tartalmat is feltételezhetünk: a robbanás egy „igen heves reakció”, azaz érzelmi kitörés, akár acting-out reakció. A nitrózus (maró) gőzök, a füstölgés és a kénsav képlete agressziót sejtet. A rajz további kérdéseket inspirál: milyen probléma miatt halmoz fel ennyi érzelmi feszültséget a rajzoló? Mi gátolja őt abban, hogy spontán kifejezze érzéseit? Szokott-e lenni érzelemkitörése? Milyen fantáziája van arról, hogy mi történne, ha őszintén kimutatná érzéseit?

41. ábra
IMPLICIT SZAKMAI VÁLASZ
Az ábra egy gépészmérnök farajzát mutatja. Bár a rajz tematikusan nem tekinthető explicit szakmaiválasznak (hiszenfát rajzolt), mégis olyan tartalmi és formai elemeket hordoz, amelyek miatt implicit szakmai válasznak kell tartanunk. A tartalmi elemek a szaggatott középvonal, a méretvonalak, a négyzethálóval jelölt talaj, a számok, jelek és feliratok. A foglalkozásra utaló formai elemek a precíz, de rigid szimmetria, az egyenes vonalak, valamint a merev és monoton vonalvezetés. A vizsgált személy rajzolás közben elmondta, hogy a szaggatott vonal a faközép jele, pontosabban a geometriai közép gépészeti jelzése. Hozzátette, hogy
„most jön a műszaki része a dolognak, beméretezzük a fát”, „az adatok milliméterben értendők”, a vízszintes cső pedig egy „csepegtető öntözéses rendszer”.

Következő

Kezesség

Az emberek domináns kezükkel rajzolnak. A domináns kéz a különböző felmérések szerint 70−96 százalékban a jobb kéz (az egyes vizsgálatok adatai azonban a definíciós és módszertani problémák miatt jelentősen eltérőek).

A szubdomináns kézzel készült rajzok merevebbek, görcsösebbek, pontatlanabbak, bizonytalanabbak és aszimmetrikusabbak, mint a domináns kézzel készítettek. A vonalak gyakran abba az irányba dőlnek, amelyik kézzel készültek (42. és 43. ábra).

42. ábra
SZUBDOMINÁNS ÉS DOMINÁNS KÉZZEL KÉSZÍTETT RAJZOK
Fent: jobbkezes felnőtt bal kézzel, illetve jobb kézzel készített farajzai. Lent: kétkezes, 4 éves fiú bal kézzel, illetve jobb kézzel készült rajzai, amelyekkel egy négyzetet próbált lemásolni. A fiút azért hozták el pszichológiai rendelésre, mert a szülők nem tudták eldönteni, jobbkezes-e. A vizsgálatok szerint kétkezes: egyformán jól tudja használni mindkét kezét (evőeszközök, ollóval vágás, labdadobás, fogmosás). Rajzolás közben cserélgette a ceruzát a kezében. A derékszög hiánya, az ábrák aszimmetriája és differenciálatlansága életkori sajátosság.

Figure 43
The house drawing of a left-handed person
The interesting feature of this drawing is that, contrary to what is customary, the chimney is on the left and the smoke rises to the left. The door is also on the left and the branches of the tree and the second flower lean left as well.
There is no need to attribute special significance to the left side (cf. symbolic spatial schemata of Pulver, Grünwald), but, based on the principle of parsimony, we favour the simpler explanation: the effect of handedness as a moderator variable.
Compare the house with the left - handed drawings in figures 155, 158, 183, 188, 199, 240, 342, 499 and 554!

Right- and left-handedness can influence the phenomenology of the drawing in a number of ways. The expected interpretation of several drawing features varies with handedness.

A jobbvagy balkezesség többféleképpen befolyásolja a rajzi fenomenológiát. A kezesség függvényében változik több rajzi jelzés várható értéke.

Ide tartozik a jobb-bal reláció (JENSEN, 1952a, 1952b; HOVSEPIAN és msai, 1980; MACK és msai, 1993), a rajz középpontjának pozíciója (HELLER, 1991) és a rajz színvonala (BRIGGS és NELSON, 1964).

A házrajzokban balkezesek rajzaiban általában balra száll fel a füst, míg jobbkezesek rajzaiban jobb oldalra. BUCK (1948a, 1948b, 1992) és követői ezt a projektív jelzést a tudattalanból jövő hatásokkal hozzák összefüggésbe.

Következő

Aktuális élethelyzet és testi-lelki állapot

Bár az élethelyzet elméletileg tágabb fogalom, a gyakorlatban az aktuális élethelyzet és az aktuális testi-lelki állapot hatását nehéz szétválasztani.

A projektív rajzokat az aktuális életrajzi történések ismerete nélkül nehéz megérteni.

Különösen érvényes ez akkor, ha nem teszthelyzetben készült rajzokat, hanem szabadrajzokat, spontán alkotásokat vagy művészek munkáit elemezzük.

Szigorúan véve a beteg diagnosztikus státuszát is ide kell sorolni moderátorváltozóként.

A betegség hatása a rajzra azonban olyan szerteágazó terület, hogy ezen a helyen csak a teljesség kedvéért említjük (az egész könyv erről szól). Néhány speciális élethelyzetnek a képi kifejezésre gyakorolt lehetséges hatását mindenesetre ismerjük.

A szakirodalom leírja, hogyan változtathatja meg a rajz formai és tartalmi jegyeit például a terhesség (TOLOR és DIGRAZIA, 1977), gyermekrajzokban a szülők válása (HAJNAL, 1995), vagy az apa jelenléte a családban (BURTON, 1972; LECORGNE és LAOSA, 1976; PAYNE, 1990, 1996).

Ide tartozik a hospitalizáció hatása, amely például izolált, tehetetlen, fekvő emberalakok ábrázolásában jelenhet meg (BASSIN és msai, 1983).

Nem feledkezhetünk el az aktuális motivációs, illetve szükségleti állapot hatásáról sem, például az éhségről vagy a rajzokban gyakran kifejeződő szexuális szükségletről (44. ábra; lásd még 235–237, 286–291, 409. ábrák).

44. ábra
AKTUÁLIS MOTIVÁCIÓS ÉS SZÜKSÉGLETI ÁLLAPOT: ÉHSÉG, SZEXUALITÁS
A motívumválasztást befolyásolhatja az aktuális testi-lelki állapot. A felső szabadrajz önmagáért beszél. Az alsó rajz érdekessége, hogy véletlenül került a szerzőhöz: valaki benne felejtette egy könyvben, amiből leltározás során kihullott, és a könyvtáros találta meg.
Az „ismeretlen művészről” ezért csak feltevéseink lehetnek. Vonalvezetése és formaalakítása alapján férfi (vö. 14, 51, 450–451. ábrák), aki nem tud jól rajzolni, mégis megpróbálja tőle telhetően realisztikusan ábrázolni a motívumot.
Erőfeszítését talán a téma vonzereje motiválja: az ágyon fekvő, meztelen nő. Nem tudjuk, modell feküdt-e előtte vagy fantáziáját használta. A póz mindenesetre nem olyan kihívó, a genitáliák és a mellek nincsenek annyira kihangsúlyozva, amennyire a férfiak szexuális fantáziarajzaiban meg szoktak jelenni.
A valós modell mellett szól az is, hogy a rajzoló az apró tárgyi részleteket is ábrázolta.

Következő

A vizsgálatvezető attitűdje

Igen fontos hatást gyakorol a rajzra a vizsgálatvezető általános attitűdje a teszthelyzet, a rajzvizsgálat és a vizsgált személy iránt.

Adatok állnak rendelkezésre arról, hogy a vizsgálatvezető személyisége tudattalan kommunikáció révén befolyásolhatja a rajzok tartalmi és formai megjelenését; különösen érzékeny erre az első interjú helyzete (BLOMEYER, 1978).

A vizsgálatvezető attitűdje a rajzvizsgálattal kapcsolatban különösen nagymértékben meghatározhatja a rajzot.

Ha őszinte, személyes projekciót szeretnénk kapni, akkor komolyan kell vennünk a helyzetet, és meleg, elfogadó attitűdöt kell létrehoznunk. Ellenkező esetben összecsapott, sematikus, elkerülő rajzi választ kaphatunk (45. ábra).

 

45.a ábra                                                                    45.b ábra
A VIZSGÁLATVEZETŐ ATTITŰDJÉNEK HATÁSA A RAJZRA
A bal oldali rajzot olyan vizsgálatvezető rajzoltatta egy 21 éves férfival, aki félvállról vette a feladatot, nem volt motivált vagy érdeklődő. A vizsgált személy válasza erre természetesen egy firkaszerű, összecsapott rajz volt.
A jobb oldali fát viszont figyelmes és őszintén érdeklődő vizsgálatvezetőnek rajzolták. A tetszetős rajz nem tükröz különös művészi tehetséget, viszont nagyon gondos, aprólékos, odaadó munka (31 éves férfi készítette).

Ebben a fejezetben foglalkozunk a raportalakítás előzményeivel. A rajzok őszinteségét, az énfeltárás mértékét korlátozhatja, ha a vizsgált személy és a vizsgálatvezető közös ismerősökkel rendelkezik.

Az alábbi sorokat egy esettanulmányból idézzük, amelyből kiderült, hogy a vizsgálatvezető barátnője közeli kapcsolatban volt a vizsgált személlyel:

„Teljes körű titoktartásom ellenére is megmaradtak a részletek feltárását megakadályozó gátak, valamint a felém, mint»pszichológus« felé mutatott bizalmatlanság, amit viccelődéssel próbált a vizsgált személy kompenzálni.

Reakcióját egyrészt természetesnek tartom, ugyanakkor mégis túlzott mértékűnek. Valószínűleg belejátszott ebbe az a szorongás is, hogy a barátnőm, aki összeismertetett vele, beleláthat az életére vonatkozó részletekbe.”

Következő

Szituációs hatások

A közvetlen vizsgálati környezet sokféleképpen befolyásolja a rajzokat (lásd még „Az aktuális szituatív hatások feltárása” című fejezetet).

Ha a vizsgált személy sürgetve érzi magát, vagy kényelmetlen, zavaró számára a fizikai környezet (zajos, nem elég világos vagy forgalmas), akkor gyors, sablonos rajzi produktumot készíthet.

A személyességhez, a megnyíláshoz elengedhetetlen a vizsgálat során a bizalomteli légkör.

A tágabb értelemben vett szituációs hatások közé tartozik a vizsgálatvezető jelenléte, illetve távolléte a tesztvizsgálat során (CASSEL és msai, 1958; PIHL és NIMROD, 1976), illetve a vizsgálatvezető neme (lásd fent) és egyes személyiségvonásai (például empátia, intuíció és kognitív flexibilitás: BURLEY és HANDLER, 1997).

Az egyéni és a csoportos helyzetben készült rajzok bizonyos szempontokból különbözhetnek.

Csoportos vizsgálati szituációban a szerző megfigyelései szerint a rajzok rosszabb színvonalúak, és gyakoribbak az elhárító, a humoros és a különcködő rajzok (46. ábra; lásd még az 507. ábrát).

46. ábra
SZITUÁCIÓS HATÁSOK: CSOPORTOS TESZTFELVÉTEL
A csoportos tesztfelvétel során készült rajzok rosszabb színvonalúak, őszintétlenebbek lehetnek és kevesebb személyes tartalmat hordoznak magukban.
Az ábrán kacsalábon forgó paloták láthatók, amelyeket házrajzként készítettek a rajzolók azzal a feltevéssel, hogy ezt úgysem tudja a pszichológus értelmezni.
Modellreakció lehet azonban, hogy a rajzoló rejtőzködni akar, hajlamos elbújni a csoport névtelensége mögé, komolytalanul elvicceli vagy kifigurázza a feladatot, melyet tekintélyszemélytől kap.
Értelmezhetők maradnak továbbá a formai-szerkezeti, egészleges és intuitív rajzi jellemzők.

Ezt nemcsak az interakciók okozzák (például egymást másolhatják, beszélgethetnek, viccelődhetnek a vizsgált személyek), hanem kevésbé nyilvánvaló hatások is kimutathatók.

Az adatok szerint kevésbé jelenik meg például az önértékelés hatása az emberalak méretére (az alacsony önértékelés átlagosan kisebb méretű rajzokkal jár együtt, ha minden más tényező azonos: WILEE és DAVIS, 1976).

Következő

Rajzeszköz, ábrázolási eszköz

A képi megjelenítés aktuálgenezisét befolyásolja az alkalmazott ábrázolási eszköz is.

Más vizuális, taktilis és haptikus feed-back-et szolgáltat a mozgásterv kivitelezéséhez a ceruzarajz, mint például az ujjal kent festék (DÜHSLER, 1952; FLEMING, 1940; KADIS, 1950; NAPOLI, 1946) vagy a számítógép digitalizáló táblája (LEVY és BAROWSKY, 1986).

Az alkalmazott ábrázolóeszköz függvényében változhat az emberrajz ábrázolási színvonala is (BRITTAIN, 1986; LEVY és BAROWSKY, 1986).

A rajzvizsgálatban általában meghatározott keménységi fokozatú, B vagy 2B jelzésű, fekete grafitceruzát alkalmazunk. A ceruzák fontos tulajdonsága a keménység, melyet 6H-tól 6B-ig terjedő skálával jelölünk.

Az egyes keménységi fokozatú ceruzák eltérő érzékenységgel mutatják a vonalminőség változásait (47. ábra).

47. ábra
A VONALMINŐSÉG VÁLTOZÁSAI KÜLÖNBÖZŐ KEMÉNYSÉGŰ CERUZÁKNÁL
A grafitceruzák színezőanyagként grafitot, töltő és kötőanyagként agyagot tartalmaznak. Egy részük a szilárdság növelése és a színárnyalat mélyítése érdekében kisebb százalékban egy bentonit nevű anyagot vagy kormot is tartalmaz.
A keménységgel kapcsolatban alapvetően minél több a ceruzabélben az agyag aránya, annál keményebb a ceruza. Befolyásoló tényező még a gyártás során alkalmazott égetés hőfoka és időtartama, továbbá a bevonatként használt olajkeverék is.
A keménységi fokozat jelzésére H vagy B betűket és számokat használunk, a skála 6H-tól az FH-n és HB-n át a 6Big terjed.
A legpuhább ceruzákban 8:2 a grafit:agyag aránya, a legkeményebbekben ugyanez az arány 4:6; ahogy nő a keménység, 3-4%-kal nő az agyag és ugyanennyivel csökken a grafit mennyisége (BÁRKÁNYI, 1972).

VA nagyon kemény ceruza nem képes a nyomaték finom különbségeinek visszaadására, és minden személynél halvány vonalat eredményez, a nagyon puha viszont túlzott nyomatékot jelez, ráadásul a vonal könnyen elkenődik a papíron.

Ez nemcsak a rajz „olvashatóságát” rontja, de a rajzot később elkentnek, elmaszatoltnak hihetjük, ami ráadásul egy értelmezéshez kapcsolt, projektív rajzi jegy.

Függőleges tartásban a ceruza íróhegye egyetlen, rugalmatlan pontnak tekinthető.

Működése: a szilárd halmazállapotú grafit szemcséi a ceruzabél és a papír közötti súrlódás folytán ledörzsölődnek, és részben a papír rostjaihoz tapadnak, részben pedig a rostok közé ágyazódnak.

A ledörzsölődés mértékét döntően befolyásolja a nyomás nagysága és a ceruzabél keménysége. Minél több grafit dörzsölődik le a papír ugyanazon helyére, annál sötétebb lesz a létrehozott vonal.

A lerakódás a papírrostoknak a mozgás irányával ellentétes oldalán történik (ez mikroszkóppal pontosan meghatározható).

BÁRKÁNYI szerint a „puha ceruzákkal húzott vonalakban több anyag található, mint a kemény irónnal létrehozott nyomokban, s így ezek sötéteknek látszanak és fényesebben csillognak.

A közvetlenül egymás mellett levő fokozatok között fennálló különbségek azonban nem mutatkoznak meg” (i. m., 295. o).

A grafit ferde fényben csillog a papíron (ezért régebben fémnek tartották, lásd HUTTER, 1966).

A csillogáshoz azonban szükséges egy bizonyos vastagságú grafitréteg; ezért a nyomáserősség szintjének megítélésében segítséget nyújt a csillogás figyelembevétele is.

A fentieket összefoglalva azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a vonalminőség vizsgálatához a legalkalmasabbak az azonos módon hegyezett, azonos gyártmányú, azonos keménységű ceruzák, melyeket ugyanolyan papíron, ugyanolyan alátét mellett kell használnunk.

A vonal megjelenését tehát a pszichológiai tényezők mellett fizikai körülmények is meghatározzák, amelyeket ismernünk kell és nem szabad összetévesztenünk.

A nyomaték mellett ilyen fizikai körülmény

  • a ceruzabél keménysége,
  • a ceruza hegyének állapota,
  • a papír fajtája
  • az alátét rugalmassága és az alátét simasága.

Puha alátét fölött a papír kisebb-nagyobb mértékben deformálódik, és kidomborodik a túloldalon.

Az érdes alátéten készülő rajzok vonalai tremorosnak tűnhetnek, a túl puha alátéten készülő rajzok pedig nagyon erős nyomatékúnak.

A papírvastagság növelésével az alátét mind kevésbé befolyásolja a vonalkép alakulását. Az erősebb nyomással (vagy puhább ceruzával) húzott vonal lerakódási képe folyamatosabb és rendezettebb.

A ceruza a papíron „nyomási hornyot” képez, melynek mélysége a keménységtől, az írás nyomástól és az alátéttől függ (POZSONYI, 1970).

A vonal megjelenését befolyásolja azonban a ceruza függőlegessel bezárt szöge is (a megdöntött ceruzával húzott vonal egyszerre halvány és széles).

A pszichodiagnosztikában jelentést kap a „mázolt vonal” fogalma (48. ábra). A grafit (a tintával és a festékkel ellentétben) nem szárad meg, nem változtatja meg állagát a papíron, s ezért hajlamos arra, hogy elkenődjön.

48. ábra
MÁZOLT VONALAK
A vonalak szándékos elkenése, mázolása olyan technika, amely első pillantásra látványos lehet, azonban könnyen elcsúnyítja a rajzot.
A fenti emberrajzot leginkább a „hatáskeltő” szóval jellemezhetjük: hatalmas női figura, amely dekoratív ruhában, teátrális pózban áll egy felhőn, és mögötte kétféle színű sugaraival, glóriaként ragyog a nap.
A mázolt vonal másfajta használatára, az érzelmi átélés kifejeződésére mutat példát a 120. ábra.

Ez lehet szándékos árnyékolás eredménye, vagy létrejöhet úgy, hogy a csukló, az alkar, de leggyakrabban a tenyér rajzolás közben véletlenül (vagy gondatlanságból) szétkeni a már megrajzolt vonalakat, a papírra már felvitt grafitszemcséket.

Minél puhább a ceruza, annál könnyebben kenődik el a grafit.

A szándékos szétkenés bizonyos esetekben esztétikus benyomást is kelthet, bár ez megfigyeléseink szerint inkább csak művészi szintű rajzoknál (s ott is csak többféle keménységű ceruzát használva) fordul elő, ugyanis ha a papírra kézzel kenjük a grafitot, az benyomódik a rostok közé, és ez megnehezíti a vonal viselkedésének ellenőrzését: a rostok közül sokkal nehezebben, vagy egyáltalán nem radírozható ki a grafit.

A véletlen vagy gondatlan szétkenés piszkos, sáros, maszatos felületet hoz létre, melyet a rajzoló gyorsan észrevesz, és ha ezt fontosnak tartja, fokozott gondossággal ellenőrizhet.

A projektív rajzvizsgálatban B vagy 2B jelzésű grafitceruzát alkalmazunk. Ez nem véletlen: a túl puha és a túl kemény ceruza használata is téves pszichológiai következtetésekhez vezethet (49. ábra).

 

49, ábra
A RAJZESZKÖZ MINT ARTEFAKTUMFORRÁS
Ha nem ismerjük a rajzeszközt, a bal oldali rajzban feltételezünk nagyobb nyomáserősséget.
A bal oldali ábra közepes nyomáserősségű rajzot mutat, amely 6B jelzésű ceruzával készült, a jobb oldali ábra pedig nagy nyomáserősséget 2B-s ceruzával.
Ugyanez érvényes a H jelű ceruzákra, amelyek használatakor minden vonal halvány lesz.

A fekete grafitceruza könnyebben kifejezi azokat a védekezéseket, amelyeket a személy rutinos módon alkalmaz a problémák kezelésében, míg a színes ceruzarajz a személyiség mélyebb rétegeit tárja fel, a fekete ceruzánál nagyobb mértékű stresszhatás mellett: az érzelmi ingerekre való reakciókat és toleranciát jeleníti meg.

A színes ceruzák asszociatív jelentésük miatt hajlamosak a felnőttekben a gyerekkori alkalmazkodási szintet előhozni, a gyermeki rétegek maradványait a felnőtt személyiségben; ezért ilyenkor a mélyebb szintek határozzák meg a személy viselkedését a színek által képviselt viszonylagos megterhelés mellett (BUCK, 1951; GOZALI és JOHNSON, 1970; JOLLES, 1957; BIELIAUSKAS és HEFFRON, 1960; BUCKALEW és BELL, 1985).

Alátámasztja ezt az is, hogy a színes ceruzarajzokban több emocionális indikátor (KOPPITZ, 1965) jelenik meg.

A rajzeszközök használatának pszichodiagnosztikai vonatkozásaival részletesebben foglalkozunk az „Eszközök, anyagok kiválasztása és használata” című fejezetben, a színes ceruzarajzok pszichológiai értelmezésével pedig a „Színhasználat” tárgyalásakor.

A moderátorváltozók hatásait a rajzokra az 50. ábra foglalja össze.

50. ábra

Befejezés